Igehely: Lk 3:7–14 Kulcsige: Lk 3:8 „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.”
Bemerítő János nem hízelgő szavakkal szólt hallgatóihoz. Még csak kedvesség sem volt a szavakban. Inkább leleplező ítélet, számonkérés és fenyegetés.
Igehely: Lk 3:1–6 Kulcsige: Lk 3:4 „ahogyan meg van írva Ézsaiás próféta beszédeinek könyvében: »Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!«”
Bemerítő (Baptista) János Istentől küldött ember volt, aki szolgálatát ebben a küldetéstudatban végezte. Három szakaszban nyilvánult meg a prófétai munkája: utat készített a Messiásnak; az Útra mutatott; és félreállt az útból. Mai igénk az útkészítés szakaszát ismerteti.
Igehely: Lk 8:9–15 Kulcsige: Lk 8:15 „A jó földbe esett mag: ezek pedig azok, akik igaz és jó szívvel hallgatják az igét, meg is tartják, és termést hoznak állhatatossággal.”
A hívő ember akkor éri el növekedésének célját, a nagykorúságot, vagyis az érett korúságot amikor az élete kezd gyümölcsözővé válni. A magvető példázatának a megmagyarázása a tanítványok számára arra mutat, hogy ők készek voltak megérteni és elfogadni a tanítás mélyebb értelmét.
Igehely: Róm 15:1–6 Kulcsige: Róm 15:1 „Mi erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk.”
A nagy apostol arra bátorítja a római hívőket – erőseket és gyengéket –, hogy együtt, önzetlenül, egymást bátorítva dicsőítsék az Urat. A judaizmusból és a pogányságból jött megtértek között feszültség támadt.
Igehely: Mt 8:23–2 Kulcsige: Mt 8:26 „De ő így szólt hozzájuk: Mit féltek, ti kicsinyhitűek? Ekkor felkelt, ráparancsolt a szelekre és a tengerre, és minden elcsendesült.”
A tanítványok kicsinyhitűsége abban nyilvánult meg, hogy attól féltek, elvesznek a tenger háborgása miatt, bár Jézus, a Mester, ott volt velük a hajóban. Már volt egy kis hitük, mert követték Jézust, de nem elegendő ahhoz, hogy ne féljenek a nehéz körülmények között.
Igehely: 1Kor 1:4–9 Kulcsige: 1Kor 1:5-6 „Mert őbenne meggazdagodtatok mindenben: minden beszédben és minden ismeretben, amint a Krisztusról való bizonyságtétel megerősödött bennetek.”
Akitől az életet kaptuk, az biztosítja számunkra a növekedéshez szükséges feltételeket is. Pál apostol örömét fejezte ki, hogy a korinthusi hívők életében minden kegyelmi ajándék működött.
Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”
Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).