Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”
Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság.
Igehely: Lk 6:27–36 Kulcsige: Lk 6:35 „Ti azonban szeressétek ellenségeiteket, tegyetek jót, és adjatok kölcsön, semmit sem várva érte: nagy lesz akkor a jutalmatok, és a Magasságos fiai lesztek, mert ő jóságos a hálátlanok és gonoszok iránt.”
Az Isten szeretete messze túlmutat azon, amit az emberek szeretetnek gondolnak. Sokan a szeretetet egy olyan megnyilvánulásként értelmezik, ami az érzelmek szintjén működik. Előtör egy gejzírhez hasonlóan, aztán eltűnik egy időre.
Igehely: Lk 6:20–26 Kulcsige: Lk 6:20 „Ő pedig tanítványaira nézett, és így szólt: Boldogok vagytok, ti szegények, mert tiétek az Isten országa.”
Jézus az „új bort új tömlőbe” alapelv kijelentése után az élet több területét is új megvilágításba helyezte tanítása vagy tettei által. Ezúttal a boldogság fogalmát fejtette ki úgy, hogy világossá váljon: az igazi öröm és áldás nem a fizikai élet kézzelfogható dolgaiban keresendő.
Igehely: Lk 6:12–19 Kulcsige: Lk 6:13 „Amikor megvirradt, odahívta tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt, akiket apostoloknak is nevezett.”
Mai igénk a Jézus körül levő embereket három csoportba sorolja: nagy néptömeg, tanítványok sokasága és az apostolok csoportja. Miközben a tanítványi csoport kiválasztásáról és Jézus csodatetteiről olvasunk, el kell gondolkodnunk azon, hogy mi magunk milyen kapcsolatban állunk a Mesterrel?
Igehely: Lk 6:1–11 Kulcsige: Lk 6:5 „És kijelentette nekik: Az Emberfia ura a szombatnak.”
Néhány évvel ezelőtt volt alkalmam látni Jeruzsálemben, hogy mit jelent a szombat a hithű zsidóknak.
Igehely: Lk 5:33–39 Kulcsige: Lk 5:38 „Hanem újbort új tömlőbe kell tölteni.”
Az Úr Jézus szolgálata és tanítása sok fejtörést okozott az akkori vallási vezetőknek. Nem tudták őt az általuk ismert és elfogadott vallási keretbe beilleszteni.
Igehely: Lk 6:37–45 Kulcsige: Lk 6:44 „Mert minden fát a maga gyümölcséről ismernek meg. Hiszen tüskebokorról nem szednek fügét, csipkebokorról sem szüretelnek szőlőt.”
Az Úr Jézus sokszor szóvá tette, hogy a képmutatás mennyire káros és veszélyes. Nem egyéb, mint ámítás, aminek során az ember mást mutat, mint ami az életében levő valóság. Nincs igazi szentség, de van ítélkezés mások felett, annak a látszatnak a fenntartására, hogy a megszentelődés mennyire fontos. Megbocsát, de nem felejt a képmutató; alkalmas időre tartogatja a bosszúállását, szívében forr a harag, de széles mosolya jelzi, hogy a tál külseje fényesre lett sikálva (Lk 11:39).