Igehely: Lk 8:4-15; Kulcsige: Lk 8:11 „A példázat pedig ezt jelenti: A mag az Isten igéje.”
Az Úr Jézus gyakran beszélt példázatokban. Olyan példázatokat mondott, amiket a mindennapi ember életéből merített, hogy mondanivalóját megérthessék. De még a tanítványoknak is magyarázni kellett, még ők sem értették meg.
Igehely: Lk 8:1-3; Kulcsige: Lk 8:3 „Johanna, Kúzának, Heródes egyik főemberének felesége, és Zsuzsanna, de sok más asszony is, akik vagyonukból támogatták őket.”
Asszonynak lenni nehéz feladat, de kiváltság is. Mai igénkben néhány asszonyt látunk, akik ott vannak Jézus körül, és szolgálnak neki, más teendőiket félretéve. Ragaszkodtak a Mesterhez.
Igehely: Lk 7:36-50; Kulcsige: Lk 7:38 „Megállt mögötte, a lábánál sírva, és könnyeivel kezdte öntözni a lábát, és hajával törölte meg; csókolgatta a lábát, és megkente olajjal.”
Az Úr Jézus nem utasított el senkit. Időt töltött a farizeussal és a bűnös nővel is. Mindkét szereplő számára fontos volt Jézus jelenléte, de nem egyformán. Figyeljük csak meg!
Igehely: Lk 7:31-35; Kulcsige: Lk 7:31 „Kihez hasonlítsam tehát ezt a nemzedéket? Kihez is hasonlók?”
Ádám megteremtése óta nemzedékek váltják egymást. Emberek, akik megszülettek, majd meghaltak. Ebben az örökös váltakozásban van-e valami, ami hasonló minden nemzetségben? Nagyapáink szerint a mostani nemzedék össze sem hasonlítható az ő korukkal. Milyennek látod a ma emberét?
Igehely: Lk 7:24-30; Kulcsige: Lk 7:28 „Mondom nektek, hogy asszonytól születettek közül senki nem nagyobb Jánosnál, de aki a legkisebb az Isten országában, nagyobb nála.”
Legfiatalabb gyermekünk még nem töltötte be az öt évet, de ő magát már nagylánynak titulálja, testvérei viszont kicsinek látják. Ebből néha nagy vita kerekedik. A gyerekek önmagukhoz viszonyítják a másikat. De vajon mi, felnőttek is elkövetjük ezt a hibát? Ki legyen a nagy, ki legyen a kicsi?
Igehely: Lk 7:18-23; Kulcsige: Lk 7:22 „Ezért így válaszolt nekik: Menjetek el, vigyétek hírül Jánosnak, amit láttatok és hallottatok: Vakok látnak, sánták járnak, leprások tisztulnak meg, süketek hallanak, halottak támadnak fel, a szegényeknek hirdettetik az evangélium.”
Jézus Krisztus azért jött, hogy bizonyságot tegyen az igazságról, hogy az eltévedt juhokat megkeresse és hazavezesse, a vakoknak visszaadja szemük világát, a sánták újra járjanak, a halottak feltámadjanak, leprások meggyógyuljanak, ördöngösök megtisztuljanak.
Igehely: Róm 2:1–10 Kulcsige: Róm 2:10 „Viszont dicsőség, tisztelet és békesség jut majd osztályrészül mindazoknak, akik jót tesznek, először a zsidóknak, majd pedig a görögöknek.”
A Biblia kétféle emberről beszél. Az egyik az, aki szereti és cselekszi a gonoszságot, a rosszat; a másik az, aki szereti és cselekszi az igazságot, a jót. Isten igazságosan fog ítélni majd az ítélet napján, és mindenkinek megfizet cselekedetei szerint (Róm 2:6). Viszont addig, ameddig a földi életünk vagy a kegyelmi idő tart, jóságos velünk. Ő ad napsütést és esőt jókra is, és gonoszokra is. Ha ma reggel fel tudtál kelni, az is az Ő jóságának köszönhető. Isten jósága minden embert megtérésre ösztönöz. Sajnos, nem mindenki veszi észre Isten jóságát.