Igehely: Zsolt 90:1–17 Kulcsige: Zsolt 90:14 „Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!”
Mózes a 40 éves pusztai vándorlás alatt mondta el ezt az imát, miután egy nemzedék már kihalt.
Életében fontos helye volt az imádságnak. Imájában Istenre tekint, az örökkévaló, gondoskodó Atyára, aki hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
Igehely: Zsolt 88:1–19 Kulcsige: Zsolt 88:8 „Rám nehezedett haragod, örvényeid mind lehúznak engem.”
Ez egy olyan ember imádsága, aki hosszú ideje szenved, teljes sötétségben érzi magát. Minden nehézsége ellenére az Urat szabadító Istennek nevezi. A szenvedés által a hívő embert több mindenre megtanítja az Úr. Élete fájának a gyökerei mind mélyebbre hatolnak.
Igehely: Zsolt 85:1–14 Kulcsige: Zsolt 85:10 „Mert közel van a szabadulás az istenfélőkhöz, hogy dicsősége lakozzék földünkön.”
A zsoltár örömüzenettel kezdődik: Jóra fordítottad Jákób sorsát. Megkegyelmezett neki Isten, megbocsátott, megszabadította, elengedte adósságát, visszatartotta haragját.
Igehely: Zsolt 61:1–9 Kulcsige: Zsolt 61:3 „A föld széléről kiáltok hozzád, mert elepedt a szívem. Vezess el engem a kősziklára, mert az igen magas nekem!”
Dávid ezt a zsoltárt akkor írhatta, amikor menekülnie kellett üldözői elől. Látja saját helyzetét: „A föld végéről kiáltok hozzád.” Amikor látja a távolságot, azt kéri: „Vezess el engem a kősziklára!” Látja az állapotát, Isten hatalmát, és azt is, hogy a szabadulás csak Istentől jöhet.
Igehely: Mk 14:66–72 Kulcsige: Mk 14:72 „És nyomban megszólalt a kakas másodszor is. Péternek ekkor eszébe jutott, amit Jézus mondott neki: Mielőtt a kakas másodszor megszólal, háromszor tagadsz meg engem. És sírásra fakadt.”
Péter egy bátor tanítvány, aki elindult a vízen járni, aki Jézusról bizonyságot tett, karddal akarta megvédeni Jézust a Gecsemáné-kertben. Ez alkalommal Péter a főpap udvarában van, látja Jézus kihallgatását, bántalmazását. Nem tudjuk biztosan, hogy ez idő alatt mit gondolt vagy tett Péter.
Igehely: Mk 14:53–65 Kulcsige: Mk 14:65 „Akkor némelyek leköpték őt, majd arcát letakarva ököllel ütötték őt, és ezt mondták neki: Most prófétálj! A szolgák is arcul verték őt.”
Az életnek vannak olyan eseményei, amikről azt gondolnánk, hogy nincs értelmük, ki lehetne ezeket hagyni. De Isten gyermekeinek életében minden eseménynek célja van. Van olyan, aminek nem találom az értelmét, de engedelmesen elfogadom, mert Isten tudja, hogy miért döntött így.
Igehely: ApCsel 13:16–32 Kulcsige: ApCsel 13:22 „Amikor őt elvetette, Dávidot emelte királyukká, akiről bizonyságot is tett, és ezt mondta: «Megtaláltam Dávidot, Isai fiát, a szívem szerint való férfit, aki teljesíti minden akaratomat.»”
Igeszakaszunk úgy utal Dávidra, mint Isten szíve szerinti férfira. Minden bukása és kudarca ellenére így emlékezik meg róla az Újszövetség. Pedig csak annyira volt tökéletes, mint bármelyik kisgyermek, akit az édesapja végtelenül szeret. Isten Dávidban való örömének nem a Dávid teljesítménye, hanem az Ő szíve volt az oka.