Igehely: Lk 12:54-56; Kulcsige: Lk 12:56 „Képmutatók, a föld és az ég jelenségeit felismeritek, e mostani időt miért nem tudjátok felismerni?”
Az Úr Jézus arról beszél, hogy az időknek vannak jeleik. Ahogyan jelekből lehet tudni, hogy milyen időjárásra lehet számítani, úgy a jelekből az időket is meg lehet határozni. A Biblia több mindent elmond az utolsó időről, amely az Úr Jézus eljövetelét előzi meg.
Igehely: Lk 12:49-53; Kulcsige: Lk 12:51 „Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békességet hozzak a földre? Mondom nektek: semmiképpen, hanem inkább meghasonlást.”
Elmondja az Úr, hogy neki is keresztséggel kell megkereszteltetnie, és szorongattatik, amíg az bekövetkezik. Az Úr Jézus a kereszthalálára gondolt, és szorongott, mivel tudta, mit jelent Isten előtt megállni úgy, hogy a bűneinket magára veszi.
Igehely: Lk 12:41-48; Kulcsige: Lk 12:47 „Az a szolga, aki ismerte ura akaratát, és nem teljesítette azt, vagy nem cselekedett akarata szerint, sok verést kap.”
Ez az igerész is az Úr Jézus második visszajövetelével kapcsolatos. A példázat arról szól, arra figyelmeztet, hogy nem elég elméletben készülgetni: valóban készen kell lenni. Valaki tudhatja, hogy hogyan kell várni az Urat, de ha a gyakorlatban nem teszi, akkor az elméleti tudás nem sokat segít.
Igehely: Lk 12:35-40; Kulcsige: Lk 12:36 „Ti pedig legyetek hasonlók az olyan emberekhez, akik várják, mikor tér vissza uruk a menyegzőről, hogy amikor megérkezik és zörget, azonnal ajtót nyithassanak neki.”
Ebben a szakaszban az Úr Jézus arról tanít, hogy a tanítványok legyenek hasonlatosak a példázatbeli szolgához, aki várta Urát. A felövezett derekak és meggyújtott lámpások jelzik, hogy milyen a helyes várakozás: legyenek szolgálatra készek, és szolgáljanak.
Igehely: Lk 12:33-34; Kulcsige: Lk 12:33 „Adjátok el vagyonotokat, és adjátok alamizsnául, szerezzetek magatoknak el nem avuló erszényeket, el nem fogyó kincset a mennyben, ahol a tolvaj nem férkőzhet hozzá, a moly sem emészti meg.”
Olyan világban élünk, ahol fontos mindaz, ami erre a földi életre irányul. A földi kincs szerzése sok embernek ad egyfajta biztonságérzetet a jövőre nézve. Bebiztosítva érzi magát, ha nehezebb idők jönnének. Éppen ezért sokan építik anyagi téren a jövőjüket.
Igehely: Lk 12:22-32; Kulcsige: Lk 12:22 „Tanítványaihoz pedig így szólt: Ezért mondom nektek: ne aggódjatok életetekért, hogy mit egyetek, se testetekért, hogy mibe öltözködjetek.”
Jézus világosan elmondja, hogy miért felesleges aggódni. Először arra mutat rá, hogy az aggódás azért felesleges és haszontalan, mert az élet sokkal több, mint az eledel és a ruházat. Elmondja, hogy a tanítványok sokkal értékesebbek a madaraknál és liliomoknál.
Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”
Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?