Igehely: Mt 17:1-8; Kulcsige: Mt 17:7 „Ekkor Jézus odament, megérintette őket, és így szólt hozzájuk: Keljetek fel, és ne féljetek!”
Három tanítvány elragadtatott állapotba kerül a megdicsőülés hegyén. Úgy tűnik, ez az, amire mindig is vágytak, itt szívesen megállnának, és itt maradnának örökre.
Igehely: Mt 20:29-34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”
Mennyivel felemelőbb lenne ez a történet, ha azt olvasnánk, hogy a vak embernek volt egy látó társa, aki segítségére volt a mindennapokban. De itt két vakról szól a történet. Ez látszólag halmozottan hátrányos helyzet. De legalább társai voltak egymásnak az árokparton ülve, a koldulásban.
Igehely: Mk 1:40-42; Kulcsige: Mk 1:41 „Jézus megszánta, kezét kinyújtva megérintette, és így szólt hozzá: Akarom, tisztulj meg!”
A betegről egyet tudunk: leprás. Tragikus életrajz. Jézus nem vádol, hanem könyörületre indul. A leprának alapvetően nincs helye az ember életében. Milyen egyszerű szavakkal kéri ez a leprás a gyógyulást! De a szavak mögött ott van ébredező hite, a térdre esés ezt fejezi ki.
Igehely: Mt 8:1-4; Kulcsige: Mt 8:3 „Jézus kinyújtotta a kezét, megérintette őt, és ezt mondta: Akarom. Tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
A leprást élő halottnak bélyegezték, és a betegek is így gondolkodtak magukról. Fájdalmas és lassú halál várt ezekre a gyógyíthatatlan betegekre. Ha ez a leprás ismerte népe történelmét, tudhatta azt, hogy volt, aki meggyógyult a leprából, például Naamán, aki nem tartozott a választott néphez.
Igehely: Lk 9:18-22; Kulcsige: Lk 9:20 „Ő megkérdezte tőlük: Hát ti kinek mondotok engem? Péter így felelt: Az Isten Krisztusának.”
A legfontosabb kérdés az életben az, hogy kicsoda számodra Jézus? A második hasonlatos ehhez: mit gondolsz saját magadról? Létfontosságú és mindent meghatározó tehát, hogy hogyan vélekedsz Jézus Krisztusról és az emberről általában?
Igehely: Lk 9:12-17; Kulcsige: Lk 9:16 „Ő pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta, megtörte, és a tanítványoknak adta, hogy tegyék a sokaság elé.”
A kenyérszaporítás csodája egy újabb látványos bizonyítéka Jézus isteni hatalmának. Erről a történetről az ószövetségi manna jut eszünkbe, a mennyei kenyér. Jézus kortársainak is ez jutott eszébe (Jn 6:31), és nem bánták volna, ha ez is tart legalább negyven évig.
Igehely: 1Sám 19:9–19 Kulcsige: 1Sám 19:18 „Dávid tehát futva elmenekült. Elment Sámuelhez Rámába, és elmondta neki mindazt, amit Saul tett vele. Azután Sámuellel együtt Nájótba ment, és ott tartózkodtak.”
Dávid Saul király elől menekült, de ezenkívül más kihívásokkal is szembe kellett néznie. A sok veszély közepette Istenhez fordult védelemért és útmutatásért. De nem itt kezdte az Istenhez fordulást – bár soha nem késő elkezdeni. Dávid már ifjú pásztorként megtanult Istenhez kiáltani. Amikor igazán nagy veszélyben volt, emberileg talán megoldhatatlan helyzetben – még ha aggodalommal és kérdésekkel telve is –, de töretlen bizalommal fordult Istenhez.