Igehely: Lk 10:1-12; Kulcsige: Lk 10:3 „Menjetek el! Íme, elküldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé.”
„Hogyha küld, elmegyünk, / Hallgatunk rá, mert bízunk benne” (HH 252). Az elbeszélés a hetvenkét tanítvány kiküldéséről csak Lukácsnál fordul elő.
Igehely: Lk 9:57-62; Kulcsige: Lk 9:62 „Jézus pedig így felelt: Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára.”
Követni Jézust! – ez a keresztyén élet lényege. A követni szó sok mindent magába foglal. Először is a tanítvány és a Mester közötti kapcsolatot, amelyben elfogadom az Ő akaratát, és teljesítem azt. Követni Jézust nem más, mint az Ő személyes vezetése alatt élni.
Igehely: Lk 9:51-56; Kulcsige: Lk 9:56 „Mert az Emberfia nem azért jött, hogy az emberek életét elveszítse, hanem hogy megmentse. Azután elmentek egy másik faluba.”
Jézus Samárián halad keresztül, és előre küld két tanítványt, hogy szállást keressenek. A Mestert nem szívesen látják ott. Elutasítják. Ez meglepte a tanítványokat, nem számítottak rá.
Igehely: Lk 9:49-50; Kulcsige: Lk 9:50 „Jézus azonban ezt mondta neki: Ne akadályozzátok őt, mert aki nincs ellenetek, az mellettetek van.”
Miután az Úr Jézus beszélt a nagyság titkáról, János egy esetről számolt be a Mesternek. Szavaiban érezhető egyfajta önbecsülés, felsőbbrendűség, önelismerés. Felháborodott, hogy más is mer Jézus nevében ördögöket űzni.
Igehely: Lk 9:46-48; Kulcsige: Lk 9:48 „Majd ezt mondta nekik: Aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemért, az engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Mert aki a legkisebb mindnyájatok között, az az igazán nagy.”
Miről vitatkoztak útközben a tanítványok? Arról, hogy közülük ki a nagyobb. A világban erre a kérdésre a természetes válasz a következő: a gazdag, a befolyásos, az erős.
Igehely: Lk 9:37-45; Kulcsige: Lk 9:42 „Még feléje tartott a fiú, amikor leteperte az ördög és megrázta. Jézus azonban ráparancsolt a tisztátalan lélekre, meggyógyította a gyermeket, és visszaadta az apjának.”
Tegnap reggel láttuk, hogy a hegy az a hely, ahol Istennel lehet találkozni, a völgy pedig az, ahol az emberek élnek. A hegy az, ahol jó lenni, a völgy az, ahol betegség van, démonok vannak, kudarcok vannak. Az Úr Jézus nem maradt fenn a megdicsőülés hegyén.
Igehely: 2Tim 2:19–21 „Az Isten által vetett szilárd alap azonban megáll, amelyre ez van pecsételve: «Ismeri az Úr az övéit, és hagyja el a gonoszt mindenki, aki az Úr nevét vallja!» Egy nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fa- és cserépedények is, amazokat megbecsülik, emezek pedig közönséges használatra valók. Ha tehát valaki megtisztítja magát ezektől, megbecsült, megszentelt edény lesz, az Úrnak is hasznos, és minden jó cselekedetre alkalmas.”
Az életünk során különféle kapcsolataink vannak. Ezek sokszor tágabb vagy szorosabbra fűzött viszonyokat hoznak létre. Pálnak szoros kapcsolata volt Timóteussal, a hitben szeretett fiával, mert olyan mély témákat osztott meg vele, amelyeket nem akárkivel lehet megbeszélni. A házon belüli dolgokat csak a házhoz tartozók tudhatják. Gondolkozzunk most el, hogy nekünk van-e ilyen szoros kapcsolatunk valakivel, és mit beszélünk meg vele?