Igehely: Márk 14:17–25 Kulcsige: Márk 14:22 „És amikor ettek, vette a kenyeret, áldást mondott, és megtörte, odaadta nekik, és ezt mondta: Vegyétek, ez az én testem.”
Ha megtudnád, hogy ma este lesz életed utolsó vacsorája, kivel fogyasztanád azt el? Miért? Jézus azokat hívta meg, akik legközelebb voltak hozzá, a tizenkét tanítványát. Velük osztotta meg legfontosabb üzenetét.
Igehely: Mk 14:12–16 „Mondjátok meg a házigazdának, hogy a Mester ezt üzeni: «Hol van a szállás, ahol tanítványaimmal együtt megehetem a páskavacsorát?»”
Mi a családotok legfontosabb ebédje vagy vacsorája? Milyen alkalomból szoktátok megrendezni? Születésnap? Karácsony? Hálaadás napja?
Igehely: Mk 14:10–11 „Ekkor Júdás Iskáriótes, egy a tizenkettő közül, elment a főpapokhoz, hogy elárulja őt nekik. 11Amikor azok ezt meghallották, megörültek, és megígérték, hogy pénzt adnak neki. Ő pedig várta a megfelelő alkalmat, hogy elárulhassa Jézust.
Milyen az értékrended? Mit tartasz fontosnak? Kit tartasz fontosnak? Miért kérdezem? Mert a gondolataid biztosan az értékrendedet meghatározó dolgaid körül forognak.
Igehely: Mk 14:1–9 Kulcsige: Mk 14:8-9 „Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre. Bizony mondom nektek, hogy bárhol hirdetik majd az evangéliumot az egész világon, amit ez az asszony tett, azt is elmondják majd az ő emlékezetére.”
Mikor kaptál kritikát azért, mert valami jót tettél? Milyen áldozatot hoztál az Úrért? Betániában, a leprás Simon házában Jézushoz ment egy asszony, és háromszáz dénár értékű kenettel kente meg Jézust, ami egy egész éves fizetés volt akkoriban.
Igehely: Mk 11:1–11 Kulcsige: Mk 11:9-10 „Az előtte haladók és az őt követők pedig ezt kiáltották: «Hozsánna! Áldott, aki jön az Úr nevében! Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban!»”
Milyen alkalmakat szoktunk felvonulással megünnepelni? Miért élvezetes nézni egy felvonulást? Mit szólnál, ha téged kérnének meg, hogy megszervezz egy ilyet? Jézus, a királyok Királya bevonult Jeruzsálembe.
Igehely: Zsolt 90:1–17 Kulcsige: Zsolt 90:14 „Áraszd ránk kegyelmedet reggelenként, hogy vigadjunk és örüljünk egész életünkben!”
Mózes a 40 éves pusztai vándorlás alatt mondta el ezt az imát, miután egy nemzedék már kihalt.
Életében fontos helye volt az imádságnak. Imájában Istenre tekint, az örökkévaló, gondoskodó Atyára, aki hajlékunk nemzedékről nemzedékre.
Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”
Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.