Igehely: 5Móz 28:49–52 Kulcsige: Jsir 4:19 „Gyorsabbak voltak üldözőink, mint sasok az égen. A hegyeken hajszoltak bennünket, a pusztában leselkedtek ránk.”
Isten magát sashoz hasonlítja abban, ahogyan hordozza népét. Viszont sashoz hasonlítja magát abban is, ahogyan ítélete és ítéletének eszköze pontosan, célzottan és fájdalmasan éri utol mindazokat, akik tőle következetesen elfordulnak, kegyelmét elutasítják.
Igehely: Jób 9:25–32 Kulcsige: Jób 9:26 „Elsuhannak, mint a sáscsónak, vagy ahogyan a sas lecsap zsákmányára.”
A nyomasztó helyzeteket nem kell megrendelnünk, azok váratlanul jönnek. De minél nagyobb a baj, annál közelebb van hozzánk mennyei Atyánk.
Igehely: 5Móz 32:7–13 Kulcsige: 5Móz 32:11 „Ahogy a sas, röptetve a fészekalját, fiókái fölött repdes, úgy vette őt kiterjesztett szárnyaira, evezőtollán hordozva őt.”
Vasárnap találkoztunk már azzal a képpel, miszerint Isten sashoz hasonlóan hordozza népét. A fenti igeversek részletesebben, képes beszédben mutatják be Isten tetteit:
Igehely: Péld 30:18–19 „Ez a három dolog csodálatos előttem, sőt négy dolgot nem értek: a sasmadár útját az égen, a kígyó útját a kősziklán, a hajó útját a mély tengeren és a férfi útját a nővel.”
Ágúr, aki 2600 évvel ezelőtt élt, tudatlannak minősíti magát (2.v.). Igaz, hogy nem használhatott olyan fejlett mikroszkópokat és teleszkópokat, mint amilyenekkel ma rendelkezünk, de megfigyeli az állatok világában felfedezhető rendet és titokzatosságot.
Igehely: 2Móz 19:1–6 Kulcsige: 2Móz 19:4 „Ti láttátok, mit cselekedtem Egyiptommal, hogyan hordoztalak benneteket sasszárnyakon, és hogyan hoztalak ide benneteket.”
Isten úgy mutatkozik be, mint aki hordozza népét. Ez alapvető különbség közte és a bálványok között. A bálványokat az emberek hordozzák, Isten viszont bölcsőnktől a sírunkig képes és akar hordozni bennünket (Ézs 46:1, 3–4).
Igehely: 2Móz 22:20–23:3 Kulcsige: 2Móz 22:30a „Legyetek szentek előttem!”
Olyan világban élünk, ahol minden az énről szól. Én mit szeretnék, én mit gondolok, nekem megéri-e stb. Ebből a gondolkodásmódból kimaradnak embertársaink. Ma Isten újra felhívja a figyelmünket, hogy gondoljunk másokra is.
Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”
Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.