Igehely: Lk 3:23-28; Kulcsige: Lk 3:23 „Jézus ekkor mintegy harmincesztendős volt, és úgy gondolták róla, hogy József fia, ez pedig Élié.”
Az Úr Jézus nemzetségtáblája arra utal, hogy Istentől jött a világra. Bár minden ember Ádámtól származik – akit Isten teremtett –, különös üzenete van annak, hogy Jézus testet öltött, s az Atyától küldve vállalta a földi élet szenvedéseit, a csúfos halált. Küldetése volt. Általa élhetünk mi is.
Igehely: Lk 3:21-22; Kulcsige: Lk 3:21 „Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedett, és Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég.”
A János igehirdetését hallgató, körülötte tolongó sokaságból messziről kitűnik Jézus alakja. Ő más, mint a sokaság. Neki nincs szüksége megtérésre, arra sem, hogy megváltozott életét bemerítkezéssel pecsételje meg.
Igehely: Lk 3:15-20; Kulcsige: Lk 3:16 „János így válaszolt mindenkinek: Én vízzel keresztellek titeket, de eljön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy saruja szíját megoldjam: Ő majd Szentlélekkel és tűzzel keresztel titeket
Mikor e sorokat írom, a világ jórésze az olimpiai játékokra figyel. Az olimpiák jelmondata: „Gyorsabban, magasabbra, erősebben!” Ott feszül a versenyszellem, a bizonyítási vágy minden versenyzőben.
Igehely: Lk 3:10-14; Kulcsige: Lk 3:10 „A sokaság pedig megkérdezte tőle: Akkor hát mit tegyünk?”
„Isten igéje élő és ható…” (Zsid 4:12) – valamilyen hatást vált ki a hallgató szívében. Így van ez ma is. A Lélek által hirdetett igére valahogyan válaszolnunk kell.
Igehely: Lk 3:7-9; Kulcsige: Lk 3:8 „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket, és ne kezdjétek azt mondogatni magatokban: A mi atyánk Ábrahám! Mert mondom nektek, hogy Isten ezekből a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak.”
János igehirdetése nem volt kellemes a fülnek. Mérges kígyókhoz, a tarlóégetés tüze elől menekülő viperákhoz hasonlítani az őt hallgató tömeget, ellentmond az emberi elvárásnak. A szép külső mögött rejlő tisztátalan belső világra utalt ezzel.
Igehely: Lk 3:1-6; Kulcsige: Lk 3:6 „És meglátja minden halandó az Isten szabadítását.”
Várni nem könnyű. Nehézségben, betegségben, rabságban szabadításra várni még nehezebb. A Bemerítő János szolgálatát felvezető lukácsi tudósításban idézett ézsaiási prófécia nemcsak az evangélista idejében, Tiberius uralkodásakor volt időszerű.
Igehely: Jel 21:1–9 Kulcsige: Jel 21:2 „És a szent várost, az új Jeruzsálemet is láttam, amint alászáll a mennyből az Istentől, felkészítve, mint egy menyasszony, aki férje számára van felékesítve.”
Ezen a héten többféle képben láthattuk meg magunkat Isten igéjében. Remélem, nemcsak magunkat láttuk meg, hanem Őt magát is! A végére maradt a jó bor, ahogy a kánai menyegzőn meg lett állapítva. Mind tökéletes és szép, ami eddig volt, de a Vőlegény és a menyasszony együtt, ez a boldogság csúcspontja! A Jelenések könyvéből kiemelt szakasz, ami erről beszél, olyan gazdagon írja le ezt a képet, hogy javaslom mindenkinek, olvassa el, ha teheti, többször is, ami ott le van írva.