Mindennapi áhítatok

2025. június 7., szombat

Igehely: Jn 7:47–53 Kulcsige: Jn 7:52 „Azok pedig így válaszoltak neki: Talán te is galileai vagy? Nézz utána és lásd be, hogy Galileából nem támad próféta.”

A János evangéliumában gyakran találkozunk hitetlen emberek ellenvetéseivel, rosszindulatával, sőt támadásával Jézus Krisztus és a benne vetett hit ellen. Azért van így, mert a világ gonosz, és nem szereti a világosságot, a jóságot.

2025. június 6., péntek

Igehely: Jn 7:40–47 Kulcsige: Jn 7:46 „A szolgák így feleltek: Ember még így soha nem beszélt, ahogyan ő.”

Mi is megtapasztalhatjuk Jézus szavának erejét, ami az Írások által és a Szentlélek bizonyságtétele által érkezik hozzánk. Emberi szavakra is szükségünk van, mert ezek által közösségben lehetünk másokkal, kapcsolódhatunk ismeretükhöz, érzéseikhez és bölcsességükhöz. A beszéd csodálatos dolog.

2025. június 5., csütörtök

Igehely: Jn 4:7–15 Kulcsige: Jn 4:14 „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”

Jézus ügyesen át tudott váltani a mindennapi fizikai szükséglet témájáról a lelki szükségletekről szóló beszélgetésre. A samáriai asszony vízért jött a kúthoz, Jézus ivóvizet kért tőle, majd az élő vízre terelődött a beszélgetés.

2025. június 3., kedd

Igehely: Jer 2:1–13 Kulcsige: Jer 2:13 „Mert kétszeres rosszat cselekedett népem: engem, a friss víznek forrását elhagytak, és víztárolókat vájnak, repedt falú víztárolókat, amelyek nem tartják a vizet.”

Szomorú prófétai költeményből olvastunk egy részletet. Isten népe hűtlen lett Urához, kegyelme és jósága ellenére. Hitványságok után jártak és hitványokká váltak. Az ember életét meghatározza, hogy mit kíván, és mi felé törekszik.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.