Mindennapi áhítatok

2025. február 14., péntek

Igehely: 1Sám 17:31–37 Kulcsige: 1Sám 17:34-35 „Dávid azonban így felelt Saulnak: «Pásztor volt a te szolgád apja juhai mellett, és ha jött egy oroszlán vagy medve, és elragadott egyet a nyájból, utánamentem, leterítettem, és kiragadtam a szájából.»”

Kedves testvéreim, ma reggel egy énekkel kezdjük az áhítatunkat: „Emlékezz vissza az útra” (HH 171.), és egy bátorító igével: „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül…” (Zsid 12:1a).

2025. február 13., csütörtök

Igehely: Zsolt 143:8–11 Kulcsige: Zsolt 143:8 „Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.”

A megtérés és újjászületés által élő kapcsolatba kerülünk Istennel, és meg lehet hallani az Ő hangját. Megtérésem után az a vágy fogalmazódott meg bennem is, ami a zsoltárosban, hogy minden utamban Jézus vezessen.

2025. február 10., hétfő

Igehely: Dán 3:12–33 Kulcsige: Dán 3:17–18 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!”

A mai időkben a hűség és a bizalom nagyon gyenge lábakon áll még a keresztyénségen belül is. A mai igeszakaszban három zsidó fiatalról olvashatunk, akik bátran tettek bizonyságot olyan körülmények közt, ahol valóban kellett, hogy bizalmukat Istenbe vessék.

2025. február 9., vasárnap

Igehely: Mk 6:42–52 Kulcsige: Mk 6:50 „Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”

Szokássá vált most már keresztyén körökben is, hogy minden évben megemlékezzünk a házasság intézményéről. Ez Istentől rendelt szent szövetség, amely két ember, egy férfi és egy nő között köttetik, mert „Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Móz 2:18b).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Hab 2:1–4 Kulcsige: Hab 2:3 „Eldöntött dolog már, amiről kijelentést kaptál, hamarosan célhoz ér, és nem okoz csalódást. Ha késik is, várd türelemmel, mert biztosan bekövetkezik, nem marad el.”

Habakuk próféta csalódott és türelmetlen, mert úgy tűnik neki, hogy Isten nem hallgatta meg a kérését (Hab 1:2). Az Úr válasza viszont jelzi, hogy az ő tudtán kívül már az Úr elkezdett válaszolni (Hab 1:5–11). A káldeusok (babilóniaiak) jönnek megbüntetni Izráelt. Isten válaszára Habakuk megint panasszal felel: „Bűnösebb néppel bünteted népedet? Miért tűnik úgy, hogy a gonosz megússza büntetés nélkül?” De most a próféta lelki őrhelyére, az ima bástyájára áll, és várja Isten kijelentését panasza dolgában.