Igehely: Mt 3:13-17; Kulcsige: Mt 3:14 „János azonban megpróbálta visszatartani őt: Nekem volna szükségem arra, hogy megkeresztelj, és te jössz hozzám?”
Amikor a Fiú, akire nézve teremtetett minden mennyen és földön, tökéletessége ellenére beállt a bűnösök sorába, és alámerítkezett, a Szentlélek Isten galamb formájában leszállt a vállaira, az Atya Isten pedig a szeretet mennyei szózatával tett róla bizonyságot.
Igehely: 1Pt 3:18-22; Kulcsige: 1Pt 3:21 „Most pedig titeket is megment ennek képmása, a keresztség, amely nem a test szennyének lemosása, hanem könyörgés Istenhez jó lelkiismeretért a feltámadt Jézus Krisztus által.”
Isten türelmesen várakozott a Nóé napjaiban. Várakozott, míg a bárka el nem készült, és el nem hangzott minden ítéletes beszéd, amelynek el kellett hangzania az engedetlen emberek füle hallatára.
Igehely: Jel 21:1-8; Kulcsige: Jel 21:1 „És láttam új eget és új földet, mert az első ég és az első föld elmúlt, és a tenger sincs többé.”
A régi elmúlt, Isten újat teremt. Ez lesz Isten akaratának végső beteljesedése. Haggeus próféta kb. 600 évvel korábban már látja azt, amit János lát a Patmosz szigetén: „Így szól a Seregek Ura: Még egy kevés idő, és megrendítem az eget és a földet, a tengert és a szárazföldet” (Hag 2:6).
Igehely: 2Kor 12:1-10; Kulcsige: 2Kor 12:4 „Elragadtatott a paradicsomba, és olyan kimondhatatlan beszédeket hallott, amelyeket ember el nem mondhat.”
Merem állítani, hogy hallottunk különleges tehetségekkel, különleges képességekkel megáldott emberekről. Eljutott hozzánk is a hírük, hogy ilyen vagy olyan csodákat, gyógyításokat végeztek, ilyen vagy olyan elragadtatásban volt részük.
Igehely: Mk 16:19-20; Kulcsige: Mk 16:19 „Az Úr Jézus pedig miután ezeket mondta nekik, felemeltetett a mennybe, és az Isten jobbjára ült.”
Elgondolkoztam azon, hogy mit mondtak a tanítványok egymás között, miután saját szemükkel látták Jézus mennybe emelkedését. Tény volt, nem ámítás. Valami, amit ember még nem látott addig.
Igehely: Mt 23:1-13; Kulcsige: Mt 23:13 „Jaj nektek, képmutató írástudók és farizeusok, mert bezárjátok a mennyek országát az emberek előtt: ti magatok nem mentek be, és azokat sem engeditek be, akik be akarnak menni.”
Jézus szól az Őt körülvevő néphez. Szavai kemények, inkább dorgálnak, mint tanítanak. Az írástudók, a farizeusok és az elöljárók a zsinagógákban, a nyilvános helyeken, az ünnepi ebédeken nagyon szerették a főhelyeket, nagyon szerették, hogy megkülönböztetett tisztelettel kezeljék őket.
Igehely: 1Krón 11:1–9 Kulcsige: 1Krón 11:3 „Megjelentek tehát Izráel vénei a király előtt Hebrónban, és Dávid szövetséget kötött velük Hebrónban az Úr színe előtt. Ők pedig fölkenték Dávidot Izráel királyává, ahogyan kijelentette Sámuel által az Úr.”
Dávid királlyá való felkenése arról tanúskodik, hogy Isten mindig megtartja ígéretét. Bár Dávidnak igazán hosszú, nehéz útra volt szüksége, végül hűsége és türelme kifizetődött. Ez a fejezet arra a valóságra emlékeztet bennünket, hogy Isten időzítése tökéletes, annak ellenére, hogy számunkra néha csak jóval később, vagy ebben az életben egyáltalán nem válik világossá az Ő szándéka.