Igehely: Mal 3:22-24; Kulcsige: Mal 3:24 „Az atyák szívét a gyermekekhez téríti, a gyermekek szívét az atyákhoz, hogy pusztulással ne sújtsam a földet, amikor eljövök.”
Isten ígéretéről van szó az igében, amely a családtagok viszonyának rendezéséről szól. A bűn miatt nem egy esetben nagy szakadék tátong gyermek és szülő között. Istennek viszont van hatalma az elromlott kapcsolatokat helyrehozni.
Igehely: 1Sám 3:1-21; Kulcsige: 1Sám 3:19 „Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és igéiből semmit sem hagyott beteljesületlenül.”
Már az első vers sokat mond a kijelölt igeszakaszban: „Az ifjú Sámuel pedig az Úr szolgája volt Éli felügyelete alatt.” Az Úr szolgájának lenni nagy kiváltság, egyben nagy felelősség is. Olyan szolgálata volt, amit emberi szemszögből nézve nem tartottak nagyra, pl.
Igehely: Zsolt 71:1-6; Kulcsige: Zsolt 71:5-6 „Mert te vagy, Uram, reménységem, te vagy, URam, bizodalmam ifjúkorom óta. Te voltál támaszom születésem óta, te hoztál ki anyám méhéből, téged dicsérlek szüntelen.”
A zsoltáros kéri, hogy a bűnösök kezéből szabadítsa meg őt az Úr (4.v.). Kérésének egyik alapja Isten igazsága (2.v.). Ha végigolvassuk ezt a zsoltárt, kiderül, hogy Isten igazságára többször is van hivatkozás (16., 19. és 24. v.).
Igehely: Péld 4:1-6; Kulcsige: Péld 4:4 „Tanítgatott, és ezt mondta nekem: Támaszkodjék szavaimra szíved, tartsd meg parancsaimat, és élni fogsz!”
Ma reggeli igeszakaszunkban is úgy van bemutatva a szülő, mint akin keresztül a gyermek bölcsességhez juthat. A szülő visszaemlékezik szüleire vagy nagyszüleire, akik őt tanították.
Igehely: Péld 1:1-9; Kulcsige: Péld 1:8-9 „Hallgass, fiam, apád intésére, és ne hagyd el anyád tanítását, mert ékes koszorú ez a fejeden és ékszer a nyakadon!”
A gyermekek igazi ékszere a bölcsesség, ami az istenfélő életben nyilvánul meg: „Az Úrnak félelme az ismeret kezdete” (7.v.). Az istenfélő ember mély tisztelettel van Isten iránt, és alázattal elfogadja akaratát.
Igehely: Zsolt 113:1-9; Kulcsige: Zsolt 113:9 „Megengedi, hogy a meddő úgy lakjék a házban, mint fiaknak boldog édesanyja. Dicsérjétek az URat!”
A zsoltáros az Úr szolgáit szólítja fel a dicséretre. Lehetne-e ez másképp? Tudná-e Istent őszintén dicsőíteni egy olyan személy, aki nem az Ő szolgája? Úgy gondolom, a válasz mindenki számára nagyon egyértelmű.
Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”
Az, ahogyan többek között a hatóságokhoz és a felsőbbségekhez viszonyulunk, világosan megmutatja, mennyire vesszük komolyan az Úr Jézus szelídlelkűségben való növekedésre felszólító parancsát. Mai igénk teljes szelídséget kér tőlünk, kivétel nélkül minden ember iránt. Szerető családtagjainkhoz, jóbarátainkhoz még képesek vagyunk úgy-ahogy szelídséggel viszonyulni, de milyen magatartást tanúsítunk a nehéz természetű, erőszakos, minket kihasználó vagy elnyomó emberekkel szemben?