Mindennapi áhítatok

2021. június 5., szombat

Igehely: 1Kor 12:1-11; Kulcsige: 1Kor 12:3 „Ezért tudtotokra adom, hogy senki sem mondja: «Jézus átkozott», aki Isten Lelke által szól; és senki sem mondhatja: «Jézus Úr», csakis a Szentlélek által.”

Napjainkban a Lélek ajándékai körül sok a zűrzavar, ami nagyrészt a helyes igeismeret hiányára vezethető vissza. Nem véletlen, hogy az 1-3. versekben Pál többször is használja a tudni kifejezés valamilyen formáját.

2021. június 4., péntek

Igehely: Zsolt 104:30-35; Kulcsige: Zsolt 104:30 „Ha kiárasztod lelkedet, új teremtmények keletkeznek, és megújítod a termőföldeket.”

Számomra meggyőző erővel hat az, hogy az elmúlt napokon említett igazságokról többször is beszél az ige. A földi élet Isten teremtő akaratára vezethető vissza. A Lélek kiáradása a történelem során mindig megújulást eredményezett.

2021. június 3., csütörtök

Igehely: Róm 9:1-5; Kulcsige: Róm 9:5 „Akiké az ősatyák, és akik közül származik a Krisztus test szerint, aki Isten mindenek felett: áldott legyen mindörökké. Ámen.”

Az egyházban Krisztus istenségéről már a IV. századtól kezdve különféle eretnek tanítások terjedtek el. Ezek, úgy gondolom, nemcsak Pálnak, hanem sokunknak szomorúsága és szívfájdalma ma is.

2021. június 2., szerda

Igehely: Róm 8:1-4; Kulcsige: Róm 8:3 „Amire ugyanis képtelen volt a törvény, mert erőtlen volt a test miatt, azt tette meg Isten, amikor bűnért való áldozatként tulajdon Fiát küldte el a bűnös testhez hasonló formában, és kárhozatra ítélte a bűnt a testben.”

Ma reggel az apostol a Fiú Isten testet öltésének következményeit tárgyalja. Akik Krisztusban vannak, azok ellen nincs semmiféle kárhoztató ítélet. Fel lettek mentve a törvény ítélete alól! Akiben Krisztus testet öltött, az többé már nem a test indulatai, hanem a Lélek irányítása alatt él.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”

Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.