Igehely: Mk 15:1-19; Kulcsige: Mk 15:12-13 „Pilátus ismét megszólalt, és ezt mondta nekik: Mit tegyek akkor azzal, akit a zsidók királyának mondotok? Azok ismét felkiáltottak: Feszítsd meg!”
Pilátus volt az egyik szereplő a Jézus körül zajlódó eseményekben, aki középutat akart találni Jézus és a néptől függő hatalma között.
Igehely: Mk 14:12-26; Kulcsige: Mk 14:18 „Amikor asztalhoz telepedtek, és ettek, ezt mondta Jézus: Bizony mondom nektek, egy közületek elárul engem, aki együtt eszik velem.”
Olvasva ennek a résznek az elejét, feltehetjük magunkban a kérdést, hogy miért nem mondta ki Jézus konkrétan, hogy hol szeretné a húsvéti bárányt elfogyasztani?
Igehely: Mk 14:10-11; Kulcsige: Mk 14:11b „Ő pedig várta a megfelelő alkalmat, hogy elárulhassa Jézust.”
Júdás az egész világtörténelem legnegatívabb szereplője. Az árulás jelképeként maradt fent az ő neve és még egy rivális csapathoz átigazoló sportolót is ezen a néven szólítanak. Tagja volt a tizenkét tanítványból álló csoportnak, de nem vállt soha igazi tanítvánnyá.
Igehely: Mk 14:3-9; Kulcsige: Mk 14:8 „Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre.”
Figyelemreméltó az, hogy Jézus mennyire tudatában volt annak, hogy milyen irányba halad. Tudta azt, hogy mi vár rá és átlátta a teljes egészét a képnek. Jézus nem csupán Isten tervének van tudatában, hanem ismeri az emberi szíveket egyenként.
Igehely: Mk 14:1-2; Kulcsige: Mk 14:1 „Két nap múlva volt a páska és a kovásztalan kenyerek ünnepe. A főpapok és az írástudók keresték a módját, hogy Jézust valamiképpen csellel elfogják és megöljék.”
A vallási vezetők Jézusban az ellenséget látták nem pedig az Isten Fiát. Túl rövidtávon gondolkodtak és nem akarták elhinni azt, hogy Ő Isten küldöttje, hisz akkor alá kellett volna rendeljék magukat Jézus hatalmának. Számukra a hatalom jelentette a mindent és szerettek uralkodni a nép fölött.
Igehely: Mk 11:1-11; Kulcsige: 11:10 „Áldott a mi atyánknak, Dávidnak eljövendő országa! Hozsánna a magasságban! Mk”
Ünnepeink mind Jézus Krisztus személyéhez kapcsolódnak. Mindegyik ünnepünk középpontjában Jézus egykori életeseménye vagy pedig egy beteljesülésre váró ígérete van. Amikor Jézus a földön volt, egy eljövendő országra mutatott, melyet megígért a követőinek.
Igehely: 2Krón 34:1-17 Kulcsige: 2Krón 34:3 „Uralkodása nyolcadik évében, már ifjúkorában elkezdte keresni ősatyjának, Dávidnak az Istenét. Tizenkettedik évében kezdte megtisztítani Júdát és Jeruzsálemet az áldozóhalmoktól, az Aséra-szobroktól, a faragott és öntött bálványoktól.”
Mekkora ajándék, ha egy ifjú nem csak az életet fedezi fel, hanem abban Isten kegyelmét és vezetését is. Az ifjúság egyik legpozitívabb jellemzője az elszántság. Amíg az idősebbek könnyebben belenyugszanak a változhatatlanba, megszokják a visszás állapotokat az egyházban, társadalomban egyaránt, addig az ifjúságnak van érzéke arra, hogy ne legyen olcsó megalkuvó, állhatatosan kitartson egy nemes cél érdekében.