Igehely: Mk 5:24b-34; Kulcsige: Mk 5:34 „Ő pedig ezt mondta neki: Leányom, a hited megtartott téged: menj el békességgel, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!”
Léteznek ezeknél szebb szavak: „A te hited megtartott téged”? Attól függ, te mit szeretnél ma hallani! Van egy különleges embercsoport: a néma szenvedők.
Igehely: Mk 5:21-24a; Kulcsige: Mk 5:23 „és esedezve kérte: A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá a kezed, hogy meggyógyuljon, és életben maradjon.”
Szülőként nincs nagyobb fájdalom annál, mint amikor a gyermeked halálán van. Megtennél mindent azért, hogy meggyógyuljon!
Igehely: Mk 5:14-20; Kulcsige: Mk 5:13 „Ő megengedte nekik, a tisztátalan lelkek pedig kijöttek, és belementek a disznókba; a nyáj, mintegy kétezer állat a meredekről a tengerbe rohant, és belefulladt a tengerbe.”
Hányszor előfordult már, hogy szeretnénk parancsolni, csak nincs kinek, vagy ha van is kinek, hiába tesszük, mert nem hallgatnak ránk. Próbálunk parancsolni az időjárásnak: legyen napsütés, legyen eső vagy hulljon a hó!
Igehely: Mk 5:1-13; Kulcsige: Mk 5:8 „Jézus ugyanis ezt mondta neki: Menj ki, tisztátalan lélek, ebből az emberből!”
A függőségekről általában csak rossz dolgok jutnak eszünkbe, pedig az ember úgy lett megteremtve, hogy önmagában nem létezhet, életben maradása több tényezőtől függ.
Igehely: Lk 5:12-16; Kulcsige: Lk 5:13 „Jézus kinyújtva a kezét, megérintette őt, és így szólt: Akarom, tisztulj meg! És azonnal megtisztult a leprától.”
A lepra egy szörnyű, hosszú lefolyású fertőző betegség. Az Ószövetség poklosságnak is nevezi, ami több esetben a bőrbetegségek gyűjtőneveként is használatos volt. A betegség lappangási ideje akár több év is lehet. Külön meghatározott mózesi törvények szabályozták a leprások életét.
Igehely: Mk 4:35-41; Kulcsige: Mk 4:40 „Akkor ezt mondta nekik: Miért féltek ennyire? Még mindig nincs hitetek?”
Jézus nemcsak különlegesen tanított, hanem hatalmas cselekedetekben is! Beszéde és tettei Isten országának jelenlétét tanúsítják, és hitet ébresztenek.
Igehely: 1Kir 2:13–22 Kulcsige: 1Kir 2:22 „Salamon király így válaszolt anyjának: Miért csak a súnémi Abiságot kéred Adónijjának? Kérd neki mindjárt a királyságot is, hiszen a bátyám ő! Legyen csak az övé meg Ebjátár papé és Jóábé, Cerújá fiáé!”
Adónijjá, Dávid egyik fia, csellel akarta megszerezni a királyságot Salamontól. Ezért rafinált kéréssel fordult Betsabéhoz, Salamon anyjához. Arra kérte, hogy beszéljen a királlyal, mert szeretné feleségül venni a súnémi Abiságot.
Betsabé nem vette észre, hogy a szívességkérés mögött milyen hátsó szándék van. Adónijjá azt gondolta, hogy így könnyebben megszerezheti a királyságot, pedig azt Isten nem neki adta.