Igehely: Mk 1:35–39 Kulcsige: Mk 1:35 „Nagyon korán, amikor még sötét volt, felkelt, és félrevonult egy lakatlan helyre, és ott imádkozott.”
Jézus Krisztus imádkozó életet élt. Az imádkozás fontosságát abban láthatjuk, hogy korán reggel, mielőtt megvirradt volna, felkelt és kiment egy puszta helyre imádkozni. Értékes perceket töltött az Atyával való közösségben.
Igehely: Mk 1:32–34 Kulcsige: Mk 1:34 „Sokakat meggyógyított, akik különféle betegségekben sínylődtek, sok ördögöt is kiűzött, és nem engedte megszólalni az ördögöket, mivel azok ismerték őt.”
Márk evangélista megjegyzi, hogy a zsidók vártak, amíg véget nem ért a szombat, és csak azután vitték a betegeiket Jézushoz. Azért tettek így, nehogy megszegjék a törvényt, vagy áthágják a rabbik szabályait, melyek megtiltották úgy a gyógyítók keresését, mint a terhek cipelését szombaton.
Igehely: Mk 1:29–31 „És azonnal, amint kijöttek a zsinagógából, elmentek Jakabbal és Jánossal együtt Simon és András házába. Simon anyósa lázasan feküdt, és azonnal szóltak felőle Jézusnak. Ő pedig odalépve megfogta a kezét, és talpra állította, úgyhogy az asszonyt elhagyta a láz, és szolgált nekik.”
A zsinagógából Urunk Simon és András házához ment. Mihelyt megérkezett, megtudta, hogy Simon anyósa lázasan ágyban fekszik. Jézus szó nélkül kézen fogta, és lábra állította. Azonnal meggyógyult (31.v.).
Igehely: Mk 1:21–28 Kulcsige: Mk 1: 22 „Álmélkodtak a tanításán, mert úgy tanította őket, mint akinek hatalma van, és nem úgy, mint az írástudók.”
Jézus tanításán álmélkodtak az emberek. Felismerték a különbséget Jézus és az írástudók tanítása között. Ő hatalommal beszélt; azoknak szavai erőtlenek voltak: „Ő volt a hang, azok csak visszhangok.
Igehely: Mk 1:16–20 Kulcsige: Mk 1:17 „És így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket.”
Amikor Jézus a Galileai-tenger partján járt, meglátta Simont és Andrást, akik halásztak. Már találkozott velük azelőtt, és a szolgálatának legelején tanítványaivá lettek (Jn 1:40–41). Most elhívta őket, hogy vele legyenek, és azt ígérte, hogy emberhalászokká teszi őket.
Igehely: Mk 1:14–15 „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát: «Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!»”
Jézus elment Galileába, hogy prédikálja Isten királyságának jó hírét. A jó hír az, hogy Isten királysága elérkezett, az Ige testté lett, és emberi szemekkel is látható lett az Úr Jézus Krisztusban (Jn 3:16).
Igehely: 1Sám 25:2–9 Kulcsige: 1Sám 25:5-6 „Ezt mondta Dávid a legényeknek: Menjetek el Karmelba, és ha megérkeztek Nábálhoz, köszöntsétek a nevemben békességgel. Ezt mondjátok neki: Békesség neked, békesség házad népének, békesség mindenednek!”
Háromféle embert látunk ebben az igerészben: Dávidot, aki bosszút forral, mert nem kapja meg, ami jogosan járna neki; Nábált, aki úgy tűnik, mindenkivel ellentétben áll; és Abigailt, aki közbenjár, bűnösnek vallja magát, még ha ártatlan is.
Gondold át: te kihez hasonlítasz leginkább ebben a történetben? Amikor konfliktus merül fel, amikor vétkeznek ellened, mi a természetes reakciód?