Igehely: Mk 4:13-20; Kulcsige: Mk 4:20 „A jó földbe vetett mag: azok, akik hallgatják az igét, befogadják, és az egyik harmincannyi, a másik hatvanannyi, némelyik pedig százannyi termést hoz.”
Mindannyiunk feladata az ige meghallása (Mk 4:2, 9), majd következik az üzenet megértése (4:13).
Igehely: Mk 4:10-12; Kulcsige: Mk 4:12 „hogy látván lássanak, de ne ismerjenek, és hallván halljanak, de ne értsenek, hogy meg ne térjenek, és bűneik meg ne bocsáttassanak.”
Jézus tanításának jellegzetes formája a példázat. Megváltónk a gyakorlati életből vett egy történetet, amit elmondott, és ezzel szemléltetett egy igazságot, vagy éppen Isten országának titkait.
Igehely: Mk 4:1-9; Kulcsige: Mk 4:8 „A többi pedig a jó földbe esett, és mikor kikelt, és szárba szökkent, termést hozott: egyik a harmincszorosát, másik a hatvanszorosát, sőt némelyik a százszorosát is.”
Áldott az Isten, mert élő, bő termést hozó igét ad ma is nekünk!
Igehely: Mk 3:31-35; Kulcsige: Mk 3:35 „Mert aki Isten akaratát cselekszi, az az én testvérem és az én anyám.”
A vér nem válik vízzé – szól a mondás. Bár van benne igazság, mégis ki kell mondani, hogy a vér még jobb vérré tud változni. Jézus körül szűk a hely. Jézus mellett csak úgy állhatsz, mint Isten akaratának cselekvője.
Igehely: Mk 3:22-30; Kulcsige: Mk 3:24-25 „Ha egy ország meghasonlik önmagával, nem maradhat fenn az az ország; és ha egy háznép meghasonlik önmagával, az a háznép sem maradhat fenn.”
Az az ember, aki nem ismeri fel Jézus Krisztus munkájában az Isten hatalmát és erejét, a Szentlélek ellen vétkezik. Olyan meghasonlást okoz a saját életében a Szentlélek meggyőző munkáját illetően, ami megpecsétli örök sorsát, ha meg nem tér belőle.
Igehely: Mk 3:20-21; Kulcsige: Mk 3:21 „Amikor ezt meghallották a rokonai, odamentek, hogy megfogják őt, mivel azt mondták: megzavarodott.”
Sokszor meg kell élnünk azt a valóságot, hogy még a családunk sem ért egyet az Istenkövetésünkkel. Nem csoda. Ha Jézus Krisztust a saját testvérei nem értették meg, mennyivel inkább kell nekünk ugyanezt átélnünk!
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).