Igehely: Mk 1:21-28; Kulcsige: Mk 1:25 „Jézus ráparancsolt: Némulj el, és menj ki belőle!”
Az Úr Jézus bemerítkezése és megkísértése után megkezdi tanítói szolgálatát. Elhívja első tanítványait, prédikál és tanít a zsinagógákban. Igénkben a kapernaumi zsinagógában találjuk Őt, ahol sokan álmélkodtak a tanításán, amely különbözött az írástudók tanításától, hiszen hatalommal tanított.
Igehely: Mk 1:16-20; Kulcsige: Mk 1:17 „És így szólt hozzájuk Jézus: Kövessetek engem, és én emberhalászokká teszlek titeket.”
Isten legfontosabb, legdrágább és legköltségesebb munkája az emberek megmentése volt Jézus Krisztus által. Jézus az élete árán teljesítette a kárhozattól való megmenekülés feltételét. Az Ő tanítványainak a fő küldetése: erről az egyetlen menekülési lehetőségről szóló hírt terjeszteni a világon.
Igehely: Mk 1:14-15; Kulcsige: Mk 1:14 „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát.”
Isten megfelelő személyeket használ a megfelelő időben és helyen. Az ószövetségi időkben az Úr elsősorban próféták által jelentette ki akaratát. Keresztelő János bebörtönzésével befejeződött az utolsó és legnagyobb ószövetségi próféta szolgálata.
Igehely: Mk 1:12-13; Kulcsige: Mk 1:13 „Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.”
A Jézusnak élő és neki dolgozó emberek folyamatos átalakuláson mennek át. Miközben készítjük Jézus útját az emberi szívekhez, Isten készít bennünket az előttünk álló harcokra és az örök életre. Isten tisztában van azzal, hogy milyen hatással vannak a pusztai időszakok az életünkre.
Igehely: Mk 1:9-11; Kulcsige: Mk 1:9 „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.”
Isten a világ megformálásakor gyönyörködött a teremtésben. Gyönyörködött, mert látta, hogy alkotásai igen jók. Gyönyörködött az emberben és a vele való kapcsolatban is addig, míg az ember bűnbe nem esett, és Isten ellenségévé nem vált.
Igehely: Mk 1:8 „Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.”
Krisztus tanítványaiként olyan küldetésben vagyunk, melyhez az elhívásunkon túl elengedhetetlen a Szentlélek-keresztség. Pünkösd napján a Lélek kitöltetésével a tanítványok erőt kaptak arra, hogy előálljanak, és félelem nélkül hirdessék a teljes evangéliumot.
Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”
A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?