Igehely: Mk 1:14-15; Kulcsige: Mk 1:14 „Miután Jánost fogságba vetették, elment Jézus Galileába, és így hirdette az Isten evangéliumát.”
Isten megfelelő személyeket használ a megfelelő időben és helyen. Az ószövetségi időkben az Úr elsősorban próféták által jelentette ki akaratát. Keresztelő János bebörtönzésével befejeződött az utolsó és legnagyobb ószövetségi próféta szolgálata.
Igehely: Mk 1:12-13; Kulcsige: Mk 1:13 „Negyven napig volt a pusztában, miközben kísértette a Sátán. Vadállatok között élt, és angyalok szolgáltak neki.”
A Jézusnak élő és neki dolgozó emberek folyamatos átalakuláson mennek át. Miközben készítjük Jézus útját az emberi szívekhez, Isten készít bennünket az előttünk álló harcokra és az örök életre. Isten tisztában van azzal, hogy milyen hatással vannak a pusztai időszakok az életünkre.
Igehely: Mk 1:9-11; Kulcsige: Mk 1:9 „Történt pedig azokban a napokban, hogy eljött Jézus a galileai Názáretből, és megkeresztelte őt János a Jordánban.”
Isten a világ megformálásakor gyönyörködött a teremtésben. Gyönyörködött, mert látta, hogy alkotásai igen jók. Gyönyörködött az emberben és a vele való kapcsolatban is addig, míg az ember bűnbe nem esett, és Isten ellenségévé nem vált.
Igehely: Mk 1:8 „Én vízzel kereszteltelek meg titeket, ő pedig Szentlélekkel fog megkeresztelni.”
Krisztus tanítványaiként olyan küldetésben vagyunk, melyhez az elhívásunkon túl elengedhetetlen a Szentlélek-keresztség. Pünkösd napján a Lélek kitöltetésével a tanítványok erőt kaptak arra, hogy előálljanak, és félelem nélkül hirdessék a teljes evangéliumot.
Igehely: Mk 1:6-7; Kulcsige: Mk 1:7 „Ezt hirdette: Utánam jön az, aki erősebb nálam, és én arra sem vagyok méltó, hogy lehajolva saruja szíját megoldjam.”
Valójában mire vagyunk méltók, mit érdemlünk? Bár a teremtés koronája az ember, de lázadása és bűnössége miatt ítéletre és kárhozatra méltó, semmi másra. Nem érdemeljük meg Isten szeretetét, kegyelmét, ajándékait, de még a lehetőséget sem, hogy szolgálhatunk a világ Teremtőjének.
Igehely: Mk 1:1-5; Kulcsige: Mk 1:3 „Kiáltó szava hangzik a pusztában: Készítsétek az ÚR útját, egyengessétek ösvényeit!”
Vajon az a küldetésed, hogy olyan életet építs magadnak, amely elvezet az önmegvalósításhoz és a boldogsághoz? Jézus tanítványaiként azzal lettünk megbízva, hogy a Mesternek utat készítsünk az emberi szívekhez.
Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”
Az állandó lelki éberség, önmagunk mérlegre állítása, a szembesülés gyarlóságunkkal és bűneinkkel elveszi a kedvünket attól, hogy mások gyarlóságának és bűneinek ügyét lobogtassuk magunk előtt. Elveszi a kedvünket attól, hogy mi akarjunk csalhatatlan igazságot szolgáltatni. Nem jelenti ez azt, hogy szemet kell hunynunk embertársaink elveszett állapota és lelki testvéreink törvényszegései fölött.