Mindennapi áhítatok

2020. november 24., kedd

Igehely: Lk 18:18-27; Kulcsige: Lk 18:22 „Amikor Jézus ezt hallotta, így szólt hozzá: Még egy fogyatkozásod van: add el minden vagyonodat, oszd szét a szegényeknek, és kincsed lesz a mennyben, azután jöjj, és kövess engem!”

Jézus szerint ennek a fiatalembernek egy fogyatkozása volt: a vagyonához való ragaszkodása. Ez viszont egy olyan hiányosságnak bizonyult, amely kizárta őt Isten országából, az üdvösségből. A tanitványok, akik szemtanúi voltak a jelenetnek, megdöbbenten kérdezték: ki üdvözülhet akkor?

2020. november 22., vasárnap

Igehely: 1Tim 2:1-7; Kulcsige: 1Tim 2:5 „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek között, az ember Krisztus Jézus.”

Az Atya és a közbenjárónak, az ember Krisztus Jézusnak egysége össze van kapcsolva ebben az Igében Istennek azzal az akaratával, hogy minden ember üdvözüljön és az igazság megismerésére eljusson. Ez az egység ugyanakkor egy indoklás is azt a kérést illetően, amit Pál Timóteus szívére helyez.

2020. november 21., szombat

Igehely: 4Móz 13:17-26; Kulcsige: 4Móz 13:24 „Azt a helyet Eskól-völgynek nevezték el arról a szőlőfürtről, amelyet ott metszettek le Izráel fiai.”

Az Eskól-völgy az izráeliták számára az ígéretek beteljesedését vetítette előre. A kémek bizonyára nem láthattak meg mindent, ami a Kánaán földjén rájuk várt, de amit láttak, az elégséges volt arra, hogy megtudják: érdemes Istenben bízni.

2020. november 20., péntek

Igehely: Zsolt 84:1-13; Kulcsige: Zsolt 84:7 „Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárasztja áldásával.”

Sok-sok évvel ezelőtt Isten azzal bátorított, hogy a Siralom völgyén át fogok menni, és majd áldás fog következni a megpróbáltatások után. Ez bizonyára nemcsak az én életemben, hanem sokunknak az életében valósággá lett.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Tim 2:22–26 Kulcsige: 2Tim 2:24-25a „De az Úr szolgája ne viszálykodjék, hanem legyen barátságos mindenkihez, tanításra alkalmas és türelmes, aki szelídséggel neveli az ellenszegülőket.”

Haj­la­mo­sak va­gyunk el­ve­szí­te­ni tü­rel­mün­ket (ami a Lélek gyü­möl­cse a sze­líd­ség­gel együtt!), és „hit­vé­de­lem”, „mentő sze­re­tet” címén os­to­ba, éret­len vi­tat­ko­zá­sok­ba ke­ve­red­ni. Ha el­len­ke­zé­se­ket ta­pasz­ta­lunk az újjá nem szü­le­tett em­be­rek ré­szé­ről, és néha a gyü­le­ke­zet tag­jai kö­zött is, erőt vehet raj­tunk a go­rom­ba­ság, a ta­szí­tó­an nyers „ki­ál­lás az igaz­ság mel­lett”. Pedig az ige azt pa­ran­csol­ja, hogy „az Úr szol­gá­ja… le­gyen ba­rát­sá­gos min­den­ki­hez, ta­ní­tás­ra al­kal­mas és tü­rel­mes”!