Mindennapi áhítatok

2025. január 20., hétfő

Igehely: Mk 3:1–6 Kulcsige: Mk 3:1 „Ezután ismét a zsinagógába ment. Volt ott egy sorvadt kezű ember.”

Tegnap az Úr Jézust és tanítványait a természet szépségében, gabonaföldeken láttuk. (A természetet mi is akkor élvezhetjük tiszta lelkiismerettel, ha Jézussal járunk.) Most egy szombatnapi istentiszteleti alkalmon látjuk Őt, és abban, amit tesz, tanulság van számunkra.

2025. január 18., szombat

Igehely: Mk 2:18–22 Kulcsige: Mk 2:20 „De jönnek majd napok, amikor elvétetik tőlük a vőlegény, és akkor azon a napon böjtölni fognak.”

Ebben a fejezetben a böjt kérdése kerül napirendre. Az Ószövetség csak a nagy engesztelés napján, évente egyszer írta elő a böjtöt, mint a bűnbánat jelét, de a farizeusok kiegészítették azt a hétfőn és csütörtökön való böjtöléssel.

2025. január 17., péntek

Igehely: Mk 2:13–17 Kulcsige: Mk 2:17 „Amikor Jézus ezt meghallotta, így szólt hozzájuk: Nem az egészségeseknek van szükségük orvosra, hanem a betegeknek; nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket.”

Jézus a bűnösökért küldetett. Megtérésre hívással kezdi a szolgálatát: „Betelt az idő, és elközelített már az Isten országa: térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban” (Mk 1:15).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 15:13–16 Kulcsige: Róm 15:14 „Én pedig, testvéreim, magam is meg vagyok arról győződve, hogy ti is telve vagytok jósággal, telve minden ismerettel, és hogy egymást is tudjátok tanítani.”

To­vább­ad­ni a jót – ez nemes szol­gá­lat és üdvös munka. Csak azt tud­juk to­vább­ad­ni, amink van. Em­lék­szünk még va­sár­na­pi té­mánk­ra: Be­töl­te­kez­ni a jóban való gyö­nyör­kö­dés­sel. Az apos­tol a római gyü­le­ke­zet­ről meg­ál­la­pít­ja, hogy telve van­nak jó­ság­gal, a jó is­me­re­té­vel és azzal a ké­pes­ség­gel, hogy egy­mást is tud­ják ta­ní­ta­ni, in­te­ni! Olyan szol­gá­la­tot végez Pál apos­tol, amit az evan­gé­li­um papi szol­gá­lat­nak nevez. Ez egy közös, a hí­vek­kel együtt vég­zett szol­gá­lat, amit egye­te­mes pap­ság el­vé­nek nevez az egy­ház. To­vább­ad­ni, amit az Úrtól ka­punk.