Mindennapi áhítatok

2020. július 15., szerda

Igehely: 5Móz 4:25-31; Kulcsige: 5Móz 4:29 „Őrizkedj azért, és vigyázz nagyon magadra, hogy meg ne feledkezz azokról, amiket saját szemeddel láttál, és ki ne vesszenek emlékezetedből, amíg csak élsz! Ismertesd meg azokat fiaiddal és unokáiddal is.”

Az Istennel kötött szövetség feltételekhez van kötve. Nem élhetünk felelőtlenül, de ez a mi javunkra van. Vannak lelki törvényszerűségek, amelyek mindenkire érvényesek. Ilyen az is: ha valaki felmagasztalja magát, megaláztatik, és aki megalázza magát, felmagasztaltatik. Ez mindenkire érvényes.

2020. július 14., kedd

Igehely: Jón 2:2-10; Kulcsige: Jón 2:3 „És ezt mondta: Nyomorúságomban az Úrhoz kiáltottam, és ő meghallgatott engem. A halál torkából kiáltottam segítségért, és te meghallottad hangomat.”

Valószínű, hogy sohasem leszünk olyan mélységben, mint Jónás, de mindnyájunknak voltak az életben lelki mélységei, amikor nem tudtuk eldönteni, hogy mit tegyünk. A legegyértelműbb reakció Istenhez kiáltani.

2020. július 12., vasárnap

Igehely: Péld 4:1-27; Kulcsige: Péld 4:23 „Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”

A mai ember a szívet az érzelemvilág központjának és irányítójának tartja. Sokszor halljuk is a biztatást: „hallgass a szívedre!” Ez nem a legbölcsebb tanács, hisz csalárdabb a szív mindennél. A Bibliában a szív inkább a gondolatvilágunkat jelenti.

2020. július 11., szombat

Igehely: 1Thessz 5:16-18; Kulcsige: 1Thessz 5:18 „Mindenért hálát adjatok, mert ez Isten akarata Jézus Krisztus által a ti javatokra.”

Minél több mulandó dolog birtoklására törekszünk, annál kevesebb lehet a hálánk, viszont minél inkább az örökkévaló dolgokkal foglalkozunk, megtelik szívünk hálával Isten iránt. Ezzel a szemlélettel élt az apostol is és erre bátorítja a mindenkori hívőket.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 21:1–6 Kulcsige: ApCsel 21:4 „Felkerestük a tanítványokat, és ott maradtunk hét napig. Ők a Lélek indítására azt mondták Pálnak, hogy ne menjen fel Jeruzsálembe.”

Az Úr szolgája, Pál, Jeruzsálem felé halad, bár tudja, hogy ott nyomorúság vár rá. Megy, mert tudja, mi a küldetése, tudja, mi az élete legfőbb célja: bizonyságot tenni Jézus Krisztusról, a Megváltóról. Elvinni azt a jó hírt minél több embernek, hogy Jézus legyőzte a halált, nem számít, milyen távolságot kell megtenni, vagy milyen áldozatot kell vállalni ezért.

Mi tudjuk, hogy milyen irányba haladunk? Hála az Úrnak, hogy igen, tudhatjuk: a mennyei Jeruzsálem felé tartunk. Célunk az, hogy örökké ott legyünk majd Megváltónkkal és a megváltottakkal.