Mindennapi áhítatok

2020. április 1., szerda

Igehely: Mt 21:12-17; Kulcsige: Mt 21:12 „Azután Jézus bement a templomba, és kiűzte mindazokat, akik a templomban árusítottak és vásároltak, a pénzváltók asztalait és a galambárusok székeit pedig felborította.”

Jézus azért űzte ki a méltatlan vendégeket a templomból, mert neki fontos volt, hogy a szent hely betöltse rendeltetését. „Mert a házad iránti féltő szeretet emészt; rám hull a gyalázat, ha téged gyaláznak.” (Zsolt 69:9) A templom az Istennel való találkozás helye.

2020. március 31., kedd

Igehely: Mt 20:29-34; Kulcsige: Mt 20:34 „Jézus megszánta őket, megérintette szemüket, és azonnal visszanyerték látásukat, és követték őt.”

Ez a két jerikói vak hallott már Jézusról a járókelőktől. Ez a jó hír hitet ébresztett bennük, hogy Jézus rajtuk is segít, mert nagy szükségben voltak. Megértik életük nagy lehetőségét is, és hitük legyőzi az akadályokat. Bár a sokaság próbálta elbátortalanítani, ők annál jobban kiáltottak.

2020. március 30., hétfő

Igehely: Mt 20:17-28; Kulcsige: Mt 20:28 „Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”

Azzal szolgáljuk Istent, ha szolgálunk az embereknek. A világban az a nagy, akinek pozíciója, hatalma van és megkövetelheti az emberek szolgálatát. Az Úr Jézus nem ilyen szempontok alapján mérte a nagyságot és sikert. Mi hány ember felé szolgálunk?

2020. március 28., szombat

Igehely: Mt 19:27-30; Kulcsige: Mt 19:29 „És mindenki, aki elhagyta házát vagy testvéreit, apját vagy anyját, gyermekeit vagy földjeit az én nevemért, a százszorosát kapja, és megörökli az örök életet.”

Péter észrevette és szóvá is tette, hogy közöttük (a tanítványok) és a gazdag ifjú között nagy különbség van: „Mi elhagytunk mindent, és követtünk téged, mi lesz hát a jutalmunk?” (Mt 19:27) Sokszor próbálkozik a Sátán ilyen gondolatokkal kísérteni, de figyelj csak Jézus bíztató szavaira és enged

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 16:16–21 Kulcsige: Péld 16:19 „Jobb szelíd lelkűnek lenni az alázatosok közt, mint zsákmányon osztozni a gőgösök közt.”

A sze­líd­lel­kű­ség­be és az alá­zat­ba még soha senki nem bu­kott bele. Aki in­kább vá­laszt­ja az Isten né­pé­vel együtt a sa­nyar­ga­tást, mint a világ kin­cse­it és a bűn ideig-óráig tartó gyö­nyö­rű­sé­gét (Zsid 11:25), az ki­tel­je­se­dett éle­tet él már e föl­dön, és ju­tal­mat nyer az örök­ké­va­ló­ság­ban. Ezt a ki­tel­je­se­dést szá­munk­ra a Krisz­tus lel­kü­le­té­nek ben­nünk való mun­kál­ko­dá­sa je­len­ti – a világ ér­tet­len­ke­dé­sét, gyű­lö­le­tét, az an­gya­lok cso­dál­ko­zá­sát ki­vált­va.