Igehely: Fil 2:12-18; Kulcsige: Fil 2:17 „Sőt ha italáldozatul kiöntetem is a hitetekért bemutatott áldozatban és szolgálatban, örülök, és együtt örülök mindnyájatokkal.”
Lelkünk ellensége ravaszul azon fáradozik, hogy Krisztus követését olyan tehernek láttassa és éreztesse velünk, amiért nem érdemes túl sok áldozatot hozni. Rövidtávú érdekeink azt súgják a hétköznapokban, hogy jobban járunk, ha a könnyebb utat választjuk és elkerüljük a „Golgotát”.
Igehely: 1Móz 12:1-3; Kulcsige: 1Móz 12:2 „Nagy néppé teszlek, és megáldalak, naggyá teszem nevedet, és áldás leszel.”
Mai igénkben Ábrahám elhívásáról olvastunk, akit az Újszövetség a hívők atyjaként, példaképeként mutat be. Ábrahám családja bálványimádó volt (Józs 24:2,15), de Istennek terve volt vele, kihívta családjából és a megszokott környezetéből. Megtérésedtől más leszel, mint addig voltál.
Igehely: Péld 24:11; Kulcsige: Péld 24:11 „Mentsd meg azokat, akiket halálra visznek, és ne fordulj el azoktól, akiket a vesztőhelyre hurcolnak!”
Mai igénkben a bölcs velősen megfogalmazza, hogy felelősek vagyunk a körülöttünk levőkért, törekedjünk hát lelkük megmentésére!
Igehely: 1Tim 6:10-11; Kulcsige: 1Tim 6:11 „Te pedig, Isten embere, kerüld ezeket. Ellenben törekedj igazságra, kegyességre, hitre, szeretetre, állhatatosságra, szelídlelkűségre.”
Ősi vadászmódszer a csapdák kihelyezése. Vigyázz és kerüld, mert ha megfogott, már késő. A csapdákban általában elhelyeznek valamit, ami odacsalogatja a leendő áldozatot. Igénk úgy beszél a pénz szerelméről, mint a legnagyobb csaliról.
Igehely: Jak 1:13-15; Kulcsige: Jak 1:14 „Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.”
Az első bűneset óta működik a hibáztatás játéka: mindig a másik a hibás. Egy gyermek sírva mondta, amikor csínytevésen kapták: „az a buta Sátán már megint becsapott”. Némelyek Istent is hibáztathatják: „Ő mindenható, miért engedte meg? Tudta, hogy képtelen vagyok ellenállni”.
Igehely: 2Kor 10:3-4; Kulcsige: 2Kor 10:4 „Hadakozásunk fegyverei ugyanis nem testiek, hanem erősek az Isten kezében erődítmények lerombolására.”
Ezekben a versekben az apostol vallomását olvassuk: testben élünk. Nekünk is meg kell küzdenünk a földi lét nehézségeivel, de nem testi módszereket (huncutságokat) használva. Pál alázatos magatartását félreértették a korinthusiak, ezért igyekszik tisztázni magát.
Igehely: ApCsel 21:7–14 Kulcsige: ApCsel 21:11 „Odajött hozzánk, levette Pál övét, megkötözte vele saját kezét és lábát, és ezt mondta: Így szól a Szentlélek: «Azt a férfit, akié ez az öv, így kötözik meg Jeruzsálemben a zsidók, és pogányok kezébe adják.»”
Pál apostol számára nem az volt fontos, hogy neki minden jó és kényelmes legyen, hanem hogy az Úr akaratát teljesítse. Nemcsak a Tíruszban levő tanítványok figyelmeztették, hogy mi vár reá Jeruzsálemben. Ugyanerről tesz bizonyságot maga Pál apostol is Milétoszban, az efézusi véneknek: „fogság és nyomorúság vár reám” (ApCsel 20:23). És így is Jeruzsálem felé tart, mert tudja, hogy ez az Úr akarata, neki ott kell lennie, bizonyságot kell tennie mindarról, amit Jézus Krisztussal személyesen megtapasztalt.