Mindennapi áhítatok

2020. március 13., péntek

Igehely: Mt 14:13-21; Kulcsige: Mt 14:20 „Miután valamennyien ettek és jóllaktak, összeszedték a maradék darabokat, tizenkét tele kosárral.”

Az Úr Jézus Bemerítő János halála után elment hajón egy lakatlan helyre, hogy egyedül legyen. A sokaság elment gyalog utána, és várták Jézust a parton. Jézus megszánta őket, és betegeiket meggyógyította. Estefelé a tanítványok jöttek, hogy bocsássa el a sokaságot.

2020. március 12., csütörtök

Igehely: Mt 14:1-12; Kulcsige: Mt 14:10 „Elküldte embereit, lefejeztette Jánost a börtönben.”

Bemerítő Jánosra jellemző volt, hogy nem alkudott meg a világgal. Heródes Antipás vadházasságban élt testvére feleségével. Ezt szóvá tette János: nem lenne szabad vele élnie. János védelmezte a tiszta erkölcsöt, amit a törvény is megkövetelt. Amiatt, hogy szólt Heródesnek, börtönbe került.

2020. március 10., kedd

Igehely: Mt 13:44-50; Kulcsige: Mt 13:44 „Hasonló a mennyek országa a szántóföldben elrejtett kincshez, amelyet az ember, miután megtalált, elrejt, majd örömében elmegy, eladja mindenét, amije van, és megveszi azt a szántóföldet.”

Három példázat szemlélteti Isten országát. A szántóföldben elrejtett kincs és az igazgyöngy példázata szemlélteti, hogy mindent fel kell adni Isten országáért. Nem lehet megtartani a régi életet, és úgy megkapni az újat. Nem lehet régi természettel új életben járni. Szükséges az újjászületés.

2020. március 9., hétfő

Igehely: Mt 13:31-35; Kulcsige: Mt 13:32 „Ez ugyan kisebb minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között.”

A mustármag és a kovász példázata Isten országának növekedéséről szól. A mustármag példázatában egy kis mag nagy fává növekszik. Izráelben négyméteresre is megnőtt a mustárcserje. Isten országa is így növekszik.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”

A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).