Mindennapi áhítatok

2019. november 28., csütörtök

Igehely: ApCsel 10:9-16; Kulcsige: 10:9 „Másnap, amíg ők úton voltak, és a városhoz közeledtek, Péter déltájban felment a ház tetejére imádkozni.”

Sokszor nem a jó és rossz között kell választanunk, hanem a jó és a legjobb között. A fényképészek is keresik a legjobb helyet és a legjobb összpontosítást. Az imádság által összeszedettebbek vagyunk, fókuszálunk és feltöltődünk. Mire kell összpontosítanunk?

2019. november 27., szerda

Igehely: ApCsel 9:9-19; Kulcsige: 9:9 „És három napig nem látott, nem evett és nem ivott. Volt Damaszkuszban egy tanítvány, név szerint Anániás. Az Úr megszólította őt látomásban: Anániás!”

Minden frissen megtért hívő embernek ilyennek kell lennie és ilyennek kell maradnia, mint Saul: imádkozó, nyitott a lelkiekre, a vezetésre, a tanulásra. Mire vezette őt az Úr?

2019. november 25., hétfő

Igehely: Zsolt 23:1-6; Kulcsige: 23:2 „Füves legelőkön terelget, csendes vizekhez vezet engem.”

„Csak Istennél csendesül el lelkem” – mondja a zsoltáros (Zsolt 62:2a). Korábban leterhelt volt, boldogtalan, céltalan és lelkiismerete is vádolta, de Istenben megnyugodott, a Jó Pásztor betöltötte lelkét, nem szűkölködik. Hogyan maradhat meg ez az élet?

2019. november 24., vasárnap

Igehely: Mk 6:30-34; Kulcsige: 6:31 „Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.”

Jézus egy oázisra mutat: pihenés a testnek és léleknek. A lelki szolgálattevőknek is szükségük van pihenésre. A Jézusért végzett szolgálat ideje alatt sok megterhelés és energiavesztés történik, amit pótolni kell.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 22:7–12 Kulcsige: Péld 22:9 „A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek.”

A te­kin­tet­nek jel­zés­ér­té­ke van. Lehet egy­ol­da­lú üze­ne­te, lehet köl­csö­nös kom­mu­ni­ká­ció, ered­mé­nyez­het jót vagy rosszat a másik ember éle­té­ben. Lehet vonzó vagy ta­szí­tó, lehet ke­nye­ret és ál­dást osz­to­ga­tó ke­zünk moz­ga­tó­ru­gó­ja. Tud­juk az Új­szö­vet­ség­ből, hogy Jézus je­len­lé­te min­dig ál­dást ered­mé­nye­zett. Szava és jó­sá­gos te­kin­te­te át­for­mál­ta a lel­ket, mert benne az üd­vös­ség ereje van.