Mindennapi áhítatok

2020. március 18., szerda

Igehely: Mt 16:1-12; Kulcsige: 16:12 „Ekkor megértették: nem azt mondta, hogy a kenyér kovászától óvakodjanak, hanem a farizeusok és szadduceusok tanításától.”

Ha figyelmesen olvastuk ezt a történetet, észrevehettük, hogy a tanítványok a földi gondolkodás rabjai voltak: „Ők pedig így gondolkodtak magukban: Nem is hoztunk kenyeret!” (7.v.). Ez a földi gondolkodás elvette a figyelmüket Jézus igazi üzenetéről.

2020. március 17., kedd

Igehely: Mt 15:29-39; Kulcsige: 15:31 „A sokaság pedig csodálkozott, amikor látta, hogy a némák beszélnek, a nyomorékok egészségesek lesznek, a bénák járnak, a vakok pedig látnak, és dicsőítette Izráel Istenét.”

Valószínű, sokan találkoztunk már a csodahajhász kifejezéssel. Általában olyan emberekre szoktuk ezt használni, akik nagyon népszerűsítik és támogatják az összejöveteleken történő csodáknak a megnyilvánulását.

2020. március 16., hétfő

Igehely: Mt 15:21-28; Kulcsige: 15:27 „Az asszony azonban így felelt: Úgy van, Uram! De hiszen a kutyák is esznek a morzsákból, amelyek gazdájuk asztaláról lehullanak.”

Egy akrobatának a szakadék fölött kifeszített kötélen kell átvinnie egy talicskát. A közönség feszülten nézi, hogyan indul el a talicskával, és sikeresen átviszi a túloldalra. A visszaúton megtölti egy kis homokkal, hogy érdekesebb legyen a mutatvány.

2020. március 15., vasárnap

Igehely: Mt 15:1-20; Kulcsige: Mt 15:11 „Nem az teszi tisztátalanná az embert, ami bemegy a száján, hanem ami kijön a szájából, az teszi tisztátalanná az embert.”

Sokat gondolkodtam, hogy a tisztelet kinyilvánítása szüleink irányában vajon annyiban áll, hogy egyszerűen csak engedelmeskedünk nekik, vagy szépen beszélünk velük, esetleg Szia helyett Csókolom-mal köszöntjük őket? A felolvasott igéből kiderül, hogy nemcsak ennyiről van szó.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Róm 10:14-17 Kulcsige: Róm 10:16 „Csakhogy nem mindenki engedelmeskedett az evangéliumnak, hiszen Ézsaiás is ezt mondja: «Uram, ki hitt annak, amit tőlünk hallott?»”

Ezzel a 4 kérdőmondattal az apostol arra az igazságra mutat rá, hogy az üdvösség hit általi megragadását meg kell előzze az evangélium hirdetése és tartalmának feltárása. A valódi hitnek ugyanis tartalma van, amit Isten írott Igéje tár fel. Az üdvösség tehát azoké, akik meghallják és hiszik, amit/akit az evangélium bemutat. De miért olvasunk akkor engedelmességről is? Talán ez lenne az ember része, mint saját hozzájárulása az üdvösséghez, netalán kiegészítése? Szó sincs róla! Tudjuk, hogy az üdvösség teljes mértékben Isten munkája, amit ajándékként ad az embernek.