Mindennapi áhítatok

2019. szeptember 27., péntek

Igehely: Róm 13:8-10; Kulcsige: 13:9 „Mert ez a parancsolat: «ne paráználkodj, ne ölj, ne lopj, ne kívánd a másét”, és bármi más parancsolat ebben az igében foglalható össze: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!»”

Ha valaki közel van Istenhez és vele személyes közösségben van, távol áll tőle, hogy az életét megrontsa paráznasággal, gyilkossággal, lopással és mások javainak kívánásával. Tudja, hogy Isten mindent lát, előle elrejteni semmit sem lehet, és számon lesz kérve mindenért.

2019. szeptember 25., szerda

Igehely: Róm 12:17-21; Kulcsige: 12:19a „Ne álljatok bosszút önmagatokért, szeretteim.”

Egy imaház tetőcserepeit minden héten megrongálta valaki kövekkel. Hetek múltával egyre csak nőt az összetört cserepek száma. Egy alkalommal a gyülekezet pásztora az imaházhoz közel sétált, amikor észrevette, hogy két tinédzser abban versenyezik, ki tud több követ hajítani az imaház tetejére.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Kor 4:14–21 Kulcsige: 1Kor 4:21 „Mit akartok? Bottal menjek hozzátok, vagy szeretettel és szelíd lélekkel?”

A szeretet és a szelídség nem zárja ki az ostor, a bot – vagyis a kemény, érzelmekkel fűtött dorgálás – alkalmazását. Sőt! Vannak helyzetek, amikor ezekhez kell folyamodni, szó szerinti értelemben is. Ha ezeket az eszközöket „a szeretet karjával mozgatják” (C.H. Spurgeon), abból nem keletkezhet kár. Csak az az ember tud helyesen bánni ezekkel az eszközökkel, aki előbb önmagát fenyíti és fegyelmezi meg, aki folyamatos ostorozás alatt áll. Nekünk is mindig kezünk ügyében van a „bot”. Tudjuk-e rendeltetésszerűen használni?