Igehely: Róm 9:20-29; Kulcsige: 9:27 „Ézsaiás pedig ezt hirdeti Izráelről: „Ha Izráel fiainak száma annyi volna, mint a tenger fövenye, akkor is csak a maradék üdvözül.”
Isten tervének és keze munkájának gazdagságát mutatja az egész teremtett világ. Ahogy nincs két egyforma virág, felhő és hópehely, úgy nincs két egyforma ember sem. Tekintsünk előbb a fizikaira, a láthatóra!
Igehely: Róm 9:14-19; Kulcsige: 9:18 „Ezért tehát akin akar, megkönyörül, akit pedig akar, megkeményít.”
Nem igazságtalan az Isten, hogy némelyek miatta elvesszenek. Segítségre és kegyelemre szoruló bűnös emberek vagyunk. Isten mindenkin könyörülni akar. E földi létünk folyamán mindenkinek kínálja szeretetét, bocsánatát és kegyelmét. Felajánlja a vele való kapcsolatot is.
Igehely: Róm 9:1-13; Kulcsige: 9:8 „Azaz nem a testi származás szerinti gyermekek Isten gyermekei, hanem az ígéret gyermekei számítanak az ő utódainak.”
Az első nyolc fejezetben Pál bebizonyítja, hogy Isten igazságos mind haragjának, mind pedig kegyelmének gyakorlásában. A következő részekben az apostol továbbhalad, hogy megállapítsa Isten igazságosságát úgy a zsidókkal, mint a pogányokkal való bánásmódjában.
Igehely: Róm 8:38-39; Kulcsige: 8:39 „Sem magasság, sem mélység, sem semmiféle más teremtmény nem választhat el minket Isten szeretetétől, amely megjelent Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.”
Az ókori Rómában egy őr sajnálkozott a keresztyén fogoly felett, akinek hamarosan meg kellett halnia Krisztusban való hitéért. Titokban megengedte, hogy a fogoly édesapát a lánya meglátogassa.
Igehely: Róm 8:31-37; Kulcsige: 8:34 „Ki ítélne kárhozatra? Hiszen Krisztus Jézus az, aki meghalt, sőt feltámadt, aki Isten jobbján van, és esedezik is értünk.”
Jézus így intette Pétert és a többi tanítványt a támadás óráiban: „Simon, Simon, íme, a Sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát, de én könyörögtem érted, hogy el ne fogyatkozzék a hited: azért, ha majd megtérsz, erősítsd atyádfiait” (Lk 22:31-32).
Igehely: Róm 8:26-30; Kulcsige: 8:27 „Aki pedig a szíveket vizsgálja, tudja, mi a Lélek szándéka, mert Isten szerint jár közben a szentekért.”
Nem kell nagy bajnak történnie ahhoz, hogy szembesüljünk erőtlenségünkkel, gyengeségünkkel. Még a legerősebbeket is leteperheti az ellenség. Mindannyian szorultunk már segítségre, és átéltük azt a könyörületet, hogy valaki csak úgy jött, segített rajtunk a bajban, és csendesen továbbment.
Igehely: Péld 10:17–21 Kulcsige: Péld 10:19 „A sok beszédnél elkerülhetetlen a tévedés, de az eszes ember vigyáz a beszédre.”
A beszéd talán az ember egyik legellentmondásosabb képessége. Ezzel tudunk bátorítani, útba igazítani, segíteni, megnevettetni másokat és kifejezni szeretetünket. Ugyanakkor a beszédünkkel ártani is képesek vagyunk másoknak, megalázni, megsérteni, pletykálni, hazudni. Sőt olyan sebeket tudunk okozni másokban, amelyek nagyon nehezen vagy egyáltalán nem gyógyulnak be az évek során sem. Jakab így ír erről: „Ugyanígy a nyelv is milyen kicsi testrész, mégis nagy dolgokkal kérkedik. Íme, egy parányi tűz milyen nagy erdőt felgyújthat” (Jak 3:5).