Igehely: Zsolt 143:8–11 Kulcsige: Zsolt 143:8 „Hadd halljam minden reggel, hogy hűséges vagy, hiszen benned bízom! Ismertesd meg velem, melyik úton járjak, mert hozzád vágyódik lelkem.”
A megtérés és újjászületés által élő kapcsolatba kerülünk Istennel, és meg lehet hallani az Ő hangját. Megtérésem után az a vágy fogalmazódott meg bennem is, ami a zsoltárosban, hogy minden utamban Jézus vezessen.
Igehely: Zsolt 56:1–14 Kulcsige: Zsolt 56:4 „Ha félek is, benned bízom!”
Ha körülnézünk a világban, sok okunk lehet a félelemre. Háborúk, természeti katasztrófák, betegségek, balesetek, megélhetési gondok vannak, és minket sem kímélnek. Dávid őszintén leírta a lelkiállapotát: félelem gyötörte a veszélyes helyzetben.
Igehely: Zsolt 23:1–6 Kulcsige: Zsolt 23:4 „Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”
Mire Dávid király megírta ezt a zsoltárt, már sok mindent megtapasztalt azon az életúton, amelyet az Úrral együtt járt.
Igehely: Dán 3:12–33 Kulcsige: Dán 3:17–18 „Van nekünk Istenünk, akit mi tisztelünk: ő ki tud minket szabadítani az izzó tüzes kemencéből, és ki tud szabadítani a te kezedből is, ó, király! De ha nem tenné is, tudd meg, ó, király, hogy mi a te isteneidet nem tiszteljük, és nem hódolunk az aranyszobor előtt, amelyet felállíttattál!”
A mai időkben a hűség és a bizalom nagyon gyenge lábakon áll még a keresztyénségen belül is. A mai igeszakaszban három zsidó fiatalról olvashatunk, akik bátran tettek bizonyságot olyan körülmények közt, ahol valóban kellett, hogy bizalmukat Istenbe vessék.
Igehely: Mk 6:42–52 Kulcsige: Mk 6:50 „Mert mindnyájan látták őt, és megrettentek. De ő azonnal megszólította őket, és ezt mondta nekik: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!”
Szokássá vált most már keresztyén körökben is, hogy minden évben megemlékezzünk a házasság intézményéről. Ez Istentől rendelt szent szövetség, amely két ember, egy férfi és egy nő között köttetik, mert „Nem jó az embernek egyedül lenni” (1Móz 2:18b).
Igehely: Mk 6:30–44 Kulcsige: Mk 6:41 „Jézus pedig vette az öt kenyeret és a két halat, feltekintett az égre, megáldotta és megtörte a kenyereket, majd átadta a tanítványoknak, hogy tegyék eléjük; és a két halat is elosztotta mindnyájuknak.”
Az ötezer ember megvendégelése megrendítő módon mutatja be, hogy Jézus mennyire törődik az emberrel, és hogyan gondoskodik róla.
Igehely: ApCsel 16:6–10 Kulcsige: ApCsel 16:9 „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre!”
Pál és Barnabás második missziós utat terveztek (de egyáltalán kikérték az Úr akaratát? ApCsel 15:36). Ezt követően Pál elvált Barnabástól, majd áthaladt Frígián és Galácián. Pál terve az volt, hogy Ázsiában hirdesse az evangéliumot. De a Szentlélek megakadályozta ezt. Hogyan? Az Ige nem tudósít erről. Pál ekkor Bitíniába vette az útirányt, de oda sem engedte Jézus Lelke. De miért nem kérte ki Pál az Úr vezetését egy stoptábla után? Mert Pál nem úgy vélekedett a vezetésről, mint mi. Neki voltak tervei: az evangélium hirdetése.