Igehely: Lk 11:37-54; Kulcsige: Lk 11:41 „Azt adjátok oda alamizsnául, ami belül van, és minden tiszta lesz nektek.”
A felszínesség és a külső szempontokra figyelés mindig a belső lényeg kárára van. Pedig a belső a fontosabb, a láthatatlanok értéke messze meghaladja a láthatókét. A látszat kísértése ősi probléma, Káin áldozatától kezdve egészen az utolsó ítéletnapig.
Igehely: Lk 11:33-36; Kulcsige: Lk 11:34 „A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.”
Láttál-e már olyan lámpást, amely sötétséget áraszt maga körül? Jézus az emberi szemet olyan lámpáshoz hasonlítja, amely világosságot vagy sötétséget sugároz, attól függően, hogy milyen funkcióra van állítva. Ez a hatás főleg befelé érvényesül.
Igehely: Lk 11:29-32; Kulcsige: Lk 11:32 „Ninive lakói feltámadnak az ítéletkor ezzel a nemzedékkel, és elítélik, mert ők megtértek Jónás prédikálására, de íme, nagyobb van itt Jónásnál.”
A megtérés Isten csodája, ami a Szentlélek munkája és az ember tudatos döntése által történik. Ez a folyamat a bűn és az elveszett állapot felismerésével kezdődik, majd a bűnös életmód megbánásával, megvallásával és elhagyásával folytatódik.
Igehely: Lk 11:14-28; Kulcsige: Lk 11:23 „Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.”
Aki Jézussal és az Ő munkájával találkozik, az nem lehet semleges. Éppen emiatt, a Jézust hallgatók és Őt szemlélők hozzáállása nagyon megoszlott. Ellentétes vélemények, ellentétes érzések és megnyilvánulások jöttek felszínre.
Igehely: Lk 11:1-13; Kulcsige: Lk 11:9 „Én is azt mondom nektek: kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek.”
Milyen lenne az életünk, ha Isten megvonná tőlünk az imádság lehetőségét? Milyen lenne a gyülekezet, hogy nézne ki a világ? Óriási kiváltság, hogy Istenhez imádkozhatunk. Ingyenes lehetőség, ennek ellenére minimális mértékben használja ki az emberiség.
Igehely: Lk 10:38-42; Kulcsige: Lk 10:39 „Volt ennek egy Mária nevű testvére, aki leült az Úr lábához, és hallgatta beszédét.”
Leülni és hallgatni – a legtöbb embernek büntetésként hangzik, de nem így Máriának. Vajon miért? Azért, mert a Mester jelenléte minden másnál többet jelentett számára. Szomjazta beszédét, és nem szeretett volna abból egyetlen szót sem elszalasztani.
Igehely: Mt 21:28–32; Kulcsige: Mt 21:30 „Azután a másikhoz fordulva annak is ugyanezt mondta. Ő azonban így felelt: Megyek, uram. De nem ment el.”
A két testvér példázatában kétféle válasz áll előttünk: szóbeli válasz és cselekedetekben megnyilvánuló válasz. Mindkettő megoszlik, mert bármelyik lehet igenlő vagy nemleges válasz. Az életből vett illusztráció elmondása után Jézus azt kérdezi, hogy a kettő közül melyik „teljesítette” az apja akaratát. Nem az a kérdés, hogy szóban ki válaszolt helyesen. Mi talán azt mondanánk, hogy az a jó fiú, aki azonnal engedelmesen válaszol, és később is engedelmesen cselekszik. Ez lenne az ideális, de sokszor megakadunk verbális szinten, Atyánkat kifizetjük szép szavakkal.