Igehely: Zak 1:1-6; Kulcsige: 1:4 „Ne legyetek olyanok, mint elődeitek, akiknek a régebbi próféták ezt hirdették: „Ezt mondja a Seregek Ura: Térjetek meg gonosz útjaitokról és gonosz tetteitekből!”, de nem hallgattak és nem figyeltek rám – így szól az Úr.”
Izráelben a fogság előtti próféták is megtérésre hívtak, és a utána Zakariás is ezt tette. Ha a régiek megtértek volna, a fogság elkerülhető lehetett volna. A jelen nemzedék elsősorban önmagáért felelős.
Igehely: Lk 15:25-32; Kulcsige: 15:28 „Ekkor az megharagudott, és nem akart bemenni. De az apja kijött, és kérlelte őt.”
Az apai szeretet nagyszerű példáját látjuk ebben a történetben. Az apa kész volt elengedni és visszafogadni tékozló fiát. Most viszont az idősebbik, otthon maradt fiának a makacsságát kell kezelnie. Mindkét esetben a kapcsolat rendezésében az apa a kezdeményező.
Igehely: ApCsel 21:3-6; Kulcsige: 21:5 „Amikor pedig eltöltöttük ezeket a napokat, és elindultunk, hogy utunkat folytassuk, valamennyien elkísértek bennünket feleségükkel és gyermekeikkel a városon kívülre, és a tengerparton térdre esve imádkoztunk.”
Pál harmadik missziós útja során Tíruszba érkezik. Itt már volt gyülekezet. Az István vértanúhalála után szétszóródott tanítványok hozták el az evangéliumot erre a vidékre. Pál találkozott már korábban is az itt élő testvérekkel. Most egy áldott hetet töltött itt testvéri közösségben.
Igehely: Ézs 7:1-9; Kulcsige: 7:3 „Akkor így szólt az Úr Ézsaiáshoz: Menj ki Seár-Jásúb fiaddal együtt Áházhoz a Felső-tó vízvezetékének a végéhez, a ruhafestők mezejéhez vezető útra.”
Nehéz helyzetben van Júda királya és Jeruzsálem lakosai. Háború fenyegeti őket, és emiatt meglágyult, reszket a szívük. Isten Ézsaiás prófétát küldi fiával együtt, akik a bátorítás és megerősítés üzenetét mondják el a királynak.
Igehely: 1Sám 2:22-36; Kulcsige: 2:29 „Miért tiporjátok lábbal véresáldozatomat és ételáldozatomat, amelyeket e hajlék számára rendeltem? Miért becsülöd fiaidat többre, mint engem, és miért hizlaljátok magatokat népem, Izráel minden áldozatának a legjavával?”
Éli megöregedett, fiai pedig elfordultak Istentől. Bár szóvá tette nekik, hogy rossz, amit tesznek, de az nem volt több, csak fejcsóválás, ejnye-ejnye! Nem tett semmit, hogy megváltoztassa őket.
Igehely: 5Móz 11:16-25; Kulcsige: 11:19 „Tanítsátok meg ezeket a fiaitoknak is: ezekről beszélj, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!”
Ahhoz, hogy boldoguljunk ebben az életben, és áldásokban legyen részünk, szükséges befogadnunk az isteni szót a szívünkbe. Pál is ezt tanácsolja: „Krisztus beszéde lakjon bennetek!” Hogyan tehetjük ezt? Hallgatnunk és olvasnunk kell az Igét, majd elmélkednünk kell felette, és megszívlelnünk.
Igehely: ApCsel 16:16–24 Kulcsige: ApCsel 16:18 „Ezt több napon át művelte. Mivel Pált bosszantotta ez, megfordult, és ezt mondta a léleknek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, hogy menj ki belőle! És az még abban az órában kiment belőle.”
Lídia megtérését követően Pál és társai különös helyzetbe kerültek. Az imádkozás helyére tartva egy kislánnyal találkoztak, aki démoni megszállott volt, és képes volt jövendőt mondani. A találkozás pillanatától kezdve a kislány napokon át azt ismételgette, hogy: „Ezek az emberek a magasságos Isten szolgái, akik az üdvösség útját hirdetik nektek!” Habár ez igaz volt, Pál mégis megbosszankodott rá (mert ez nem természetes viselkedés). De miért?