Mindennapi áhítatok

2019. április 2., kedd

Igehely: Zsolt 94:1-23; Kulcsige: 94:17 „Ha az Úr nem segített volna rajtam, én már a csend honában laknék.”

Az emberi társadalomban, történelemben gyakran tapasztalunk fonákságot, igazságtalanságot, reménytelenséget, tragédiát. Ilyenkor a hívő ember Isten beavatkozását kéri őszinte imában. Emberekre kevésbé támaszkodhat. Ellenben az Úr segítségét gyakran megtapasztalhatjuk.

2019. április 1., hétfő

Igehely: Ef 4:1-12; Kulcsige: 4:7 „A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott.”

Pál apostol mindannyiunkhoz kéréseket intézett azért, hogy az Istentől kegyelemből kapott elhívásunkhoz méltóan éljünk. Meghívásunk örök közösségről, üdvösségről és szent szolgálatról szól. Az Úr kegyelméből kínálta fel a mindannyiunknak egyenlően szánt szellemi értékeket.

2019. március 31., vasárnap

Igehely: 2Pt 3:14-18; Kulcsige: 3:18 „Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”

Bibliai értelemben a kegyelem Isten meg nem érdemelt jóindulata. Ahol hitet, igénylést, szabad teret talál, ott naggyá lesz, sokasodik és uralkodik. Nem véletlen, hogy az apostoli levelek gyakran kívánnak kegyelmet és békességet olvasóiknak.

2019. március 30., szombat

Igehely: Mk 2:13-17; Kulcsige: 2:14 „Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig felkelt, és követte őt.”

Több olyan beszélgetésben vettem már részt, amikor sok jó megoldásra jöttünk rá egy adott helyzettel kapcsolatban. Büszkék voltunk magunkra, de egy tapodtat sem tettünk a megvalósítás érdekében. Sokszor viselkedünk így Isten jó vezetésével kapcsolatban is.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Kor 10:1–6 Kulcsige: 2Kor 10:1 „Krisztus szelídségével és gyöngédségével kérlek titeket én, Pál, aki – némelyek szerint – szemtől szemben ugyan alázatos vagyok közöttetek, de távollétemben erélyes vagyok hozzátok.”

A sze­líd ember ke­mé­nyen har­col. Tudja, hogy a test­ben való lét min­den pil­la­na­ta az el­bu­kás le­he­tő­sé­gét rejti, ezért arra tö­rek­szik, hogy ne test sze­rint éljen, és ne testi módon ha­da­koz­zon. A bűn elő­ször a gon­do­la­tok­ban keres fész­ket, majd onnan ki­in­dul­va ural­ja le az ér­ze­lem­vi­lá­got, a test tag­ja­it. Ezért a hívő ember el­ső­sor­ban a saját gon­do­la­ta­i­val vívja meg a har­cot, azo­kat igyek­szik fog­lyul ej­te­ni a Krisz­tus irán­ti en­ge­del­mes­ség­re. Nem kicsi küz­de­lem ez!