Mindennapi áhítatok

2019. február 26., kedd

Igehely: Jn 12:44-50; Kulcsige: 12:50 „Én pedig tudom, hogy az ő parancsolata örök élet. Amit tehát én mondok, úgy hirdetem, ahogyan az Atya mondta nekem.”

Az Úr Jézus Krisztus szerint az örök élet feltétele a benne való hit: „aki hisz énbennem” – mondta a sokaságnak. Tehát, az embernek hinnie kell Őbenne, mint aki maga Isten és egy az Atyával: „Higgyetek bennem, hogy én az Atyában vagyok...” (Jn 14:11).

2019. február 24., vasárnap

Igehely: Jn 12:20-26; Kulcsige: 12:25 „Aki szereti az életét, elveszti; aki pedig gyűlöli az életét e világon, örök életre őrzi meg azt.”

Jézus Krisztus népszerűségének csúcspontján volt e történet idején. „Íme, a világ őt követi” –vélekedtek a farizeusok Jézusról. Népszerűségét a jeruzsálemi bevonulása körüli felhajtás is jelzi, valamint az, hogy a távolról érkező görögök is érdeklődtek utána, és keresték a kapcsolatot vele.

2019. február 23., szombat

Igehely: Jn 12:1-11; Kulcsige: 12:3 „Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával.”

Az Úr Jézus nem sok elismerésnek örvendett, miután Lázárt feltámasztotta a halálból. Ellenségei egyre inkább csak szaporodtak. Betániában, Lázárék házában már igen otthonosan érezte magát az Úr. Együtt ül az asztalnál Lázárral, a két nővér pedig szokás szerint végzi azt, amit a szívük diktál.

2019. február 21., csütörtök

Igehely: Jn 11:28-44; Kulcsige: 11:40 „Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”

,,...mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5:7) Úgy tűnik, hogy ez nemcsak Pál felfedezése, hanem Lázár feltámadásánál is gyakorolható és érvényes. Senki nem számított arra, ami azután történt, főleg akkor, amikor a zsidók az Urat sírni látták.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 22:7–12 Kulcsige: Péld 22:9 „A jóságos tekintetű ember áldott lesz, mert ad kenyeréből a nincstelennek.”

A te­kin­tet­nek jel­zés­ér­té­ke van. Lehet egy­ol­da­lú üze­ne­te, lehet köl­csö­nös kom­mu­ni­ká­ció, ered­mé­nyez­het jót vagy rosszat a másik ember éle­té­ben. Lehet vonzó vagy ta­szí­tó, lehet ke­nye­ret és ál­dást osz­to­ga­tó ke­zünk moz­ga­tó­ru­gó­ja. Tud­juk az Új­szö­vet­ség­ből, hogy Jézus je­len­lé­te min­dig ál­dást ered­mé­nye­zett. Szava és jó­sá­gos te­kin­te­te át­for­mál­ta a lel­ket, mert benne az üd­vös­ség ereje van.