Igehely: Zsolt 32:1-11; Kulcsige: 32:1-2 „Dávid tanítókölteménye. Boldog, akinek hűtlensége megbocsáttatott, vétke eltöröltetett. Boldog az az ember, akinek az Úr nem rója fel bűnét, és nincs lelkében álnokság.”
Ki a boldog ember? Ma is gyakran feltevődik ez a kérdés. A boldogság utáni vágyakozás, keresés, hajszolás sok embert taszított már a keserűség mélységébe. A zsoltárossal valljuk, hogy az a boldog ember, aki bűnbocsánatban részesült.
Igehely: Mt 15:21-28; Kulcsige: 15:28 „Ekkor így szólt hozzá Jézus: Asszony, nagy a te hited, legyen úgy, amint kívánod! És meggyógyult a leánya még abban az órában.”
Az Úr Jézus földi szolgálatának eseménydús időszakaiban figyelt arra is, hogy Atyjával és tanítványaival is töltsön meghitt időt, mellőzve a sokaságot. Nem volt könnyű olyan helyet és időszakot keresni, amely ezt a célt szolgálta volna.
Igehely: Ézs 40:1-5; Kulcsige: 40:1 „Vigasztaljátok, vigasztaljátok népemet! – mondja Istenetek.”
Izráel a nagyhatalmak harcában győzedelmeskedhetett volna Isten oldalán, de legyőzetett, mert a nagyhatalmak oldalára állt.
Igehely: Ézs 12:1-6; Kulcsige: 12:1 „Azon a napon ezt fogod mondani: Hálát adok neked, Uram, mert bár haragudtál rám, elmúlt a haragod, és megvigasztaltál.”
Prófétái által Isten gyakran hívta megtérésre tőle elfordult népét. Ézsaiás által Isten előre figyelmeztette Izráelt a fogságra, mely bűnei következménye volt (Ézs 9:7-11), majd a megtérés pillanatát is kilátásba helyezte. A 12.
Igehely: 2Kor 5:1-10; Kulcsige: 5:1 „Tudjuk pedig, hogy ha földi sátorunk összeomlik, van Istentől készített hajlékunk, nem kézzel csinált, hanem örökkévaló mennyei házunk.”
Az ember földi életének egyik alapvető szükséglete egy hely, ahol otthon tudhatja magát, és egyik legértékesebb kincse a teste. Nagyon sok egyéb áldása az emberi életnek a fizikai állapottól és a családi légkörtől válik függővé.
Igehely: 2Kor 1:3-7; Kulcsige: 1:3 „Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene.”
Az apostoloktól kezdve már az első század keresztyéneinek nyomorúságban volt részük. Üldöztetéseket szenvedtek el a zsidóság részéről már a gyülekezet megalakulása utáni napokban, megvetést a pogányok, később pedig nagyon szigorú ellenszegülést az államhatalom részéről.
Igehely: ApCsel 19:1–7 Kulcsige: ApCsel 19:6 „És amikor Pál rájuk tette a kezét, leszállt rájuk a Szentlélek, úgyhogy különböző nyelveken szóltak, és prófétáltak.”
Furcsa olyan „hívőkről” olvasni, akik nem is hallottak a Szentlélekről, de az akkori viszonyokat tekintve ez teljesen érthető. Az Ószövetségben minden prófétának lehettek tanítványai, ezek valószínűleg a Jánoséi lehettek, ha csak az ő keresztségét ismerték. Emellett a pünkösdi eseményekről biztosan nem tudtak, de lehet, hogy még Jézus haláláról és feltámadásáról sem. Pál apostolnak kellett őket felvilágosítania, és mivel János már előkészítette a talajt, az ige jó földbe hullott: a tanítványok felismerték Jézusban a Messiást és Megváltójukat.