Mindennapi áhítatok

2019. február 23., szombat

Igehely: Jn 12:1-11; Kulcsige: 12:3 „Mária ekkor elővett egy font drága valódi nárdusolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt az olaj illatával.”

Az Úr Jézus nem sok elismerésnek örvendett, miután Lázárt feltámasztotta a halálból. Ellenségei egyre inkább csak szaporodtak. Betániában, Lázárék házában már igen otthonosan érezte magát az Úr. Együtt ül az asztalnál Lázárral, a két nővér pedig szokás szerint végzi azt, amit a szívük diktál.

2019. február 21., csütörtök

Igehely: Jn 11:28-44; Kulcsige: 11:40 „Jézus azonban ezt mondta neki: Nem mondtam-e neked, hogy ha hiszel, meglátod az Isten dicsőségét?”

,,...mert hitben járunk, nem látásban.” (2Kor 5:7) Úgy tűnik, hogy ez nemcsak Pál felfedezése, hanem Lázár feltámadásánál is gyakorolható és érvényes. Senki nem számított arra, ami azután történt, főleg akkor, amikor a zsidók az Urat sírni látták.

2019. február 20., szerda

Igehely: Jn 11:17-27; Kulcsige: 11:25 „Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él.”

János evangéliumát az Úr Jézus Krisztus evangéliumának is nevezik, mivel feltűnően eltér a többi háromtól. Időben az első megírt evangélium Márk nevéhez fűződik. Máté Márktól inspirálódott, Lukács pedig, amint műve elején megemlíti, tüzetes utánajárás alapján írta meg az evangéliumot.

2019. február 19., kedd

Igehely: Jn 11:1-16; Kulcsige: 11:15 „Örülök, hogy nem voltam ott: tiértetek, hogy higgyetek. De menjünk el hozzá!”

Nem könnyű megérteni azt, hogy akit az Úr Jézus szeret, azzal is megtörténhet bármi. Miért kell ezt így állítani? Mivel napjainkban vannak olyan teológiai nézetek, miszerint egy hívő ember, akit szeret az Úr, az nem lehet beteg, az nem lehet szegény.

2019. február 18., hétfő

Igehely: Jn 10:22-42; Kulcsige: 10:30 „Én és az Atya egy vagyunk.”

,,Mert ahány városod van, Júda, annyi az istened és ahány utcád van, Jeruzsálem, oltárt készítettél a gyalázatos bálványnak.” (Jer 11:13) E szomorú helyzet miatt az Úr haragra gerjedt, és Jeremiás próféta által meghirdette a babiloni hetvenéves fogságot, és egyben Jeruzsálem romba döntését.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 2Krón 19:1–6 Kulcsige: 2Krón 19:3 „Bár volt benned valami jó is, mert kiirtottad az országból a szent fákat, és állhatatos szívvel kerested az Istent.”

„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szív­ben van.” – je­len­ti ki Sá­mu­el pró­fé­tá­nak az Úr (1Sám 16:7). Isten látja, ami a szív­ben van: látja a rosszat, de azt a kis jót is: „Bár volt ben­ned va­la­mi jó is… áll­ha­ta­tos szív­vel ke­res­ted az Is­tent” (3.v.). Jós­áfát azt ter­jesz­tet­te, amit ér­de­mes volt, mert ez­ál­tal mun­kál­ta Isten aka­ra­tát, és a meg­té­rést szor­gal­maz­ta. Újra és újra ki­ment a nép közé. A lelki élet csak he­lyes rend­tar­tás­sal, jó ta­náccsal, Isten ne­vé­ben mű­kö­dik jól. Jós­áfát meg­té­rí­tet­te a ko­ra­be­li em­be­re­ket, őseik Is­te­né­hez te­rel­te szí­vü­ket.