Igehely: Mk 2:13-17; Kulcsige: 2:14 „Amikor továbbment, meglátta Lévit, Alfeus fiát, aki a vámszedőhelyen ült, és így szólt hozzá: Kövess engem! Az pedig felkelt, és követte őt.”
Több olyan beszélgetésben vettem már részt, amikor sok jó megoldásra jöttünk rá egy adott helyzettel kapcsolatban. Büszkék voltunk magunkra, de egy tapodtat sem tettünk a megvalósítás érdekében. Sokszor viselkedünk így Isten jó vezetésével kapcsolatban is.
Igehely: ApCsel 17:10-15; Kulcsige: 17:11 „Ezek nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszalonikaiak, teljes készséggel fogadták az igét, és napról napra kutatták az Írásokat, hogy igaz-e, amit Pál mond.”
A közösségi lét – legyen az család, munkaközösség, sportklub, állam, egyház vagy éppen Isten országa –, közös célokat kitűzve halad előre. Egy közösség előrehaladásának egyik nélkülözhetetlen alappillére, hogy a tagok szívesen közreműködnek az adott cél megvalósításában.
Igehely: Mk 4:1-20; Kulcsige: 4:3 „Halljátok! Íme, kiment a magvető vetni!”
Fotelben ülve csak álmodni lehet nagy termésről. Hogy eredményt érj el, ki kell lépned a kényelmi zónádból, és erőd, tudásod, képességeid maximális felhasználásával – a kudarcot is beleszámítva –, dolgoznod kell az álom megvalósulásán.
Igehely: Zsolt 119:25-32; Kulcsige: 119:25 „Életem a porhoz tapad: eleveníts meg igéddel!”
Igyál naponta a súlyodhoz viszonyítva kb. 2 liter vizet – mondja az orvos. Az élő szervezetek halálát okozhatja a víz hiánya, amelynek következménye a kiszáradás és a test elporladása. Testünknek előbb-utóbb el kell szenvednie ezt.
Igehely: Zsolt 119:9-16; Kulcsige: 119:11 „Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”
Vannak világi kincseink, amelyekhez különféleképpen jutunk hozzá: örökség, ajándékozás, szorgalmas munka révén. Értékek, amelyeket féltünk. Féltjük a sérüléstől, az elvesztéstől, a tolvajoktól. Óvintézkedéseket teszünk.
Igehely: Ám 8:1-14; Kulcsige: 8:12 „Támolyognak majd tengertől tengerig és északtól keletig. Bolyonganak, és keresik az Úr igéjét, de nem találják.”
Az életben sok mindent veszünk természetesnek, állandó forrásúnak. Eltelik egy kis idő, és elapad a forrás, mi szűkölködni kezdünk, és a természetes rögtön átvált áldás kategóriába, és csodaként éljük meg ismét a forrás életre kelését.
Igehely: 1Tim 1:8–11 Kulcsige: 1Tim 1:8 „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal.”
Saját erőnkből nem tudunk, és (sok esetben) nem is akarunk a törvényhez igazodni, annak eleget tenni. Akárhogy is próbáltuk, nem tudjuk elérni Isten mércéjét. Igénk felsorolja a különböző, súlyosabb bűnöket. De hát akkor el van veszve minden? Vagy azt mondjuk, hogy mi ilyen bűnöket nem is követtünk el? Akkor mentesek vagyunk minden vád alól? „Mert aki valamennyi törvényt megtartja, de akár csak egy ellen is vét, az valamennyi ellen vétkezett” (Jak 2:10). Akkor minden reménytelen?