Mindennapi áhítatok

2018. november 9., péntek

Igehely: 1Kor 7:29-31; Kulcsige: 1Kor 7:31 „És akik a világ javaival élnek, mintha nem élnének vele, mert a világ látható alakja elmúlik.”

Annyi mindent kapunk Istentől ebben az életben, amelyek kisebb vagy nagyobb örömöt nyújtanak. Körülvesz bennünket a csodálatos természet, van szép lakásunk, feleségünk vagy férjünk, gyerekek, akik a Mindenható ajándékai, és még annyi minden.

2018. november 8., csütörtök

Igehely: Júd 8-13; Kulcsige: Júd 12b „Olyanok, mint a szél sodorta, víz nélkül való fellegek, mint az ősz végi gyümölcstelen fák, amelyek gyökerestül kiszakítva kétszer halnak meg.”

Szomorú látvány, főleg ősszel a gyümölcstelen fa. Egész évben foglalta a földet hiába. Árnyéka alatta sem növekedhetett semmi. Hiába szívta a vizet és a tápanyagokat a földből. Tavasszal kizöldült, mint a többi fa, és megadatott neki is minden feltétel a gyümölcsterméshez.

2018. november 7., szerda

Igehely: Jak 1:9-11; Kulcsige: Jak 1:11 „Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága elhull, és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is.”

Egy folyamatosan változó és mulandó világban élünk. Változik az egészségünk. Ma még jól vagyunk, holnap kiderülhet, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedünk. Ma még van munkahelyünk, de holnap talán megszűnik. A gazdagsággal is ugyanez a helyzet.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 20:1–8 Kulcsige: Péld 20:6 „Sok ember hirdeti, hogy hűséges, de ki találhat megbízható embert?”

„Más di­csér­jen téged, ne a te szá­jad, az ide­gen, és ne a te ajkad” (Péld 27:2). A ha­to­dik vers­ben azt ol­vas­suk, hogy ezt sokan nem tud­ják ki­vár­ni. Ez nem el­mé­le­ti téma, hanem élet­vi­tel kell le­gyen. Sa­la­mon úgy látja, hogy a meg­bíz­ha­tó em­bert ke­res­ni kell, ami arra enged kö­vet­kez­tet­ni, hogy ke­ve­sen van­nak. Azt üzeni az Úr Je­re­mi­ás által: „Az a nép ez, amely nem hall­gat az Úrnak, az ő Is­te­né­nek sza­vá­ra, sem fe­nyí­té­sét fel nem veszi; el­ve­szett a hűség” (Jer 7:28 Ká­ro­li). Iz­rá­el fiai a szol­gák és a pró­fé­ták üze­ne­té­re sem tér­tek vissza. Sőt, go­no­szab­bul cse­le­ked­tek, mint atyá­ik.