Mindennapi áhítatok

2019. március 17., vasárnap

Igehely: Jn 17:24-26; Kulcsige: 17:24 „Atyám, azt akarom, hogy akiket nekem adtál, azok is ott legyenek velem, ahol én vagyok, hogy lássák az én dicsőségemet, amelyet nekem adtál, mert szerettél engem már a világ kezdete előtt.”

János evangéliuma 17. fejezetét Jézus főpapi imájának nevezik. Jézus arra kéri az Atyát, hogy dicsőítse meg Őt azzal a dicsőséggel, amely az övé volt már a világ teremtése előtt.

2019. március 16., szombat

Igehely: Jn 17:20-23; Kulcsige: 17:23 „Én őbennük és te énbennem, hogy teljesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem, és úgy szeretted őket, ahogyan engem szerettél.”

Ma reggeli igénkben három kulcsszó csillan fel: egység, dicsőség és szeretet. Az egységről már szó volt a szerdai igeszakaszunkban. A hívők és a gyülekezet szent egysége abból fakad, hogy Jézus és az Atya egysége árad bennünk és közöttünk.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Ef 2:4-10 Kulcsige: Ef 2:8 „Hiszen kegyelemből van üdvösségetek hit által, és ez nem tőletek van: Isten ajándéka.”

Csak az evangélium hirdeti, hogy az ember hitre jutásának másodpercében azonnal üdvösséget nyer, mivel Krisztusban megigazult. Attól kezdve pedig üdvbizonyossága van. Nézzük előbb, hogy ki üdvösségünk szerzője és cselekvője, vagyis ki a döntő faktor a megváltás művének végrehajtásában? Egyedül Isten. Pál előbb elmondja, hogy mi a megváltásunk alapja és kiváltó oka: Isten gazdag irgalma, ami nagy szeretetéből ered (4. v.). Értsük és higgyük már el, hogy soha nem az ember jósága, igyekezete, jó cselekedetei, vallásossága és hűsége alapján lehet üdvössége, hanem Isten miatt.