Igehely: Jn 4:16-26; Kulcsige: 4:26 „Jézus ezt mondta neki: Én vagyok az, aki veled beszélek.”
Vannak mondatok, kijelentések, amelyeknek csak akkor van értelme és súlya, hogyha azt komolyan gondoljuk, és az is komolyan veszi, aki azt hallgatja. Vannak beszélgetések, amelyek nem jöhetnének létre, ha a két beszélgetőtárs nem lenne egymással szemben teljes mértékben őszinte és leplezetlen.
Igehely: Jn 4:10-15; Kulcsige: 4:14 „De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok neki, soha többé meg nem szomjazik, mert örök életre buzgó víz forrásává lesz benne.”
A négyszemközti beszélgetés során Jézus nem él vissza nagyságával, még korának az asszony gondolkodásában megmutatkozó zsidó felsőbbrendűségével sem.
Igehely: Jn 4:1-9; Kulcsige: 4:7 „Egy samáriai asszony jött vizet meríteni. Jézus így szólt hozzá: Adj innom!”
Vannak-e véletlenek? Különösen, amikor Jézus szolgálatáról olvasunk, soha nem gondolunk a véletlenre. Ebben a történetben sem véletlen, hogy az Úr Jézus, mint fáradt vándor, letelepededik a kút mellé. Első látásra azt gondolná az ember, hogy csak elfáradt szegény.
Igehely: Jn 3:22-36; Kulcsige: 3:30 „Neki növekednie kell, nekem pedig kisebbé lennem.”
Ezekben a versekben Keresztelő János szolgálatáról olvasunk, ami számunkra is tanulságos lehet, sőt megváltoztathatja gondolkodásunkat az Istenhez való viszonyulásunkban.
Igehely: Jn 3:16-21; Kulcsige: 3:18 „Aki hisz őbenne, az nem jut ítéletre, aki pedig nem hisz, már ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiának nevében.”
Isten a tökéletes szeretet. Ezt a szeretetet megérezhette és meg is ismerhette a múltban élő ember, de megtapasztalhatja a jelenben is bárki, aki keresi és hiszi, hogy Ő létezik. Isten szeretetének tárgya nemcsak egy nép, egy ember vagy egy csoport, hanem az egész világ.
Igehely: Jn 3:1-15; Kulcsige: 3:14 „És ahogyan Mózes felemelte a kígyót a pusztában, úgy kell az Emberfiának is felemeltetnie.”
Ha egy üzenetet el akarnak hozzánk juttatni a marketing eszközeivel, minden módszert igyekeznek felhasználni. Hallhatóvá, láthatóvá, ízlelhetővé, tapinthatóvá, jó illatúvá és ízletessé téve, hogy az információ eljutva hozzánk, az általuk kívánt cselekvésre késztessen.
Igehely: Jób 32:6–12 Kulcsige: Jób 32:8 „De csak a lélek az a halandóban, a Mindenható lehelete, ami értelmessé teszi.”
A három barát hosszú vitát folytatott Jóbbal a szenvedése okairól. Egy idő után a vita elakadt. Elihú eddig türelmesen várt a megszólalással, mivel fiatalabb volt a többieknél. Úgy érezte, hogy most már megszólalhat, mert fontos üzenete van Jób és barátai számára (5–7 v.). Azt állítja, hogy az embernek nem az előrehaladott kora, hanem az Istennek benne lakó Lelke adja a bölcsességet (8.v.).
Jób szenvedéstörténetének kontextusában az igazi bölcsesség a megpróbált Jób ajkán fogalmazódik meg: „Bizony könnyelmű voltam! Mit felelhetnék neked? Kezemet a számra teszem” (Jób 40:4).