Mindennapi áhítatok

2018. december 30., vasárnap

Igehely: Jn 1:29-34; Kulcsige: Jn 1:29 „Másnap János látta, hogy Jézus hozzá jön, és így szólt: Íme, az Isten Báránya, aki elveszi a világ bűnét!”

Keresztelő János bizonyságtétele az Úr Jézusról tartalmazott egy különleges megnevezést, „az Isten Báránya”, egy különleges munkát, „elveszi a világ bűnét”, és egy különleges hivatást, „aki keresztel Szentlélekkel”.

2018. december 27., csütörtök

Igehely: Jn 1:6-8; Kulcsige Jn 1:7 „Ő tanúként jött, hogy bizonyságot tegyen a világosságról, hogy mindenki higgyen általa.”

Keresztelő János a világosság első tanúja, akinek bizonyságtétele példamutató marad korszakokon át. Milyen volt az ő bizonyságtétele? (1) Nyilvános. Semmiről nem lehet bizonyságot tenni, ha hallgatunk. Keresztelő János nyíltan beszélt az Úr Jézusról.

2018. december 26., szerda

Igehely: Jn 1:14,18; Kulcsige Jn 1:14 „Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal.”

A Fiú Isten testté lett, emberi formát öltött. Nem értjük, de elhisszük és elfogadjuk. Két tökéletes és különböző természet egyesült benne, egy személyben. Grotius megfogalmazásában, az Úr Jézus vallhatta: „az vagyok, aki voltam, vagyis Isten. Nem voltam az, aki vagyok, vagyis ember.

2018. december 25., kedd

Igehely: Jn 1:9-13; Kulcsige Jn 1:11 „A saját világába jött, de az övéi nem fogadták be őt.”

János arról beszél, hogy a világosság eljött a világba, azért, hogy világítson a sötétségben, de „a sötétség nem fogadta be.” Az evangélium szól arról a mélységes emberi gonoszságról, belső sötétségről, amely nem csak akkor, az első karácsonykor, de most sem akarja befogadni Jézus Krisztust.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: ApCsel 16:11–15 Kulcsige: ApCsel 16:13 „Szombaton kimentünk a városkapun kívülre, egy folyó mellé, ahol tudomásunk szerint imádkozni szoktak. Leültünk, és szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz.”

Azt követően, hogy Pál és társai megértették, hogy Isten Macedóniába hívta őket, habozás nélkül útnak indultak, és csakhamar elérték Filippit. Amikor eljött a szombat, Pál szokása szerint elment oda, ahol a zsidók összegyűltek – hiszen ez volt a legkézenfekvőbb kiindulópont –, és kezdte hirdetni az evangéliumot. Filippiben feltételezhetően nem volt zsinagóga (a kis számú zsidó lakosság miatt), hiszen a folyó mellett, a szabad ég alatt gyűltek össze az istenfélő asszonyok az imádkozásra.