Mindennapi áhítatok

2018. október 21., vasárnap

Igehely: Hab 1:1-11; Kulcsige: Hab 1:3 „Miért kell látnom a romlottságot és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad.”

A Gonosz eredetére Bibliát olvasó emberekként tudjuk a választ: Isten egyik angyala fellázadt, és úgy döntött: „hasonló leszek a Felségeshez!” (Ézs 14:14). Addig ő volt a „fényes hajnalcsillag”, a Vénusz (latinul: Lucifer = fényt hozó), amit a Nap felkeltéig a legfényesebbnek látunk.

2018. október 19., péntek

Igehely: 1Tim 1:3-11; Kulcsige: 1Tim 1:8 „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal.”

Egy nagyon szép és egyszerű szakasz a törvényről. Pál apostol világosan kifejezi, a lényeg az evangélium, (11) a törvény csak másodlagos (de nem az ellenségünk). Akkoriban a gyülekezetben voltak olyanok, akik a törvényt tanították, nagy odaadással, néha mégis erőtlenül (6-7).

2018. október 18., csütörtök

Igehely: ApCsel 21:37-22,22; Kulcsige: ApCsel 22:3 „Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel, Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, Isten buzgó híve voltam, ahogyan ma ti mindnyájan.”

Pál apostol a damaszkuszi találkozás előtt (is) profi törvényismerő és betöltő volt. Egyszerűen rajongott a törvényért, a betűért, a szabályokért.

2018. október 17., szerda

Igehely: Mt 5:17-20; Kulcsige: Mt 5:17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.”

Krisztus szabaddá tett bennünket, szabaddá tett a törvény leterhelő és megkötöző erejétől, mert áldozata által megmentett. Mindez azonban nem jelentheti számunkra, hogy a törvényt megvetjük és törvénytelenül élünk. A 112.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Gal 5:24–6:5 Kulcsige: Gal 6:1 „Testvéreim, ha valakit tetten is érnek valamilyen bűnben, ti, akik lelki emberek vagytok, igazítsátok helyre az ilyet szelíd lélekkel. De azért vigyázz magadra, hogy kísértésbe ne essél!”

Az ál­lan­dó lelki éber­ség, ön­ma­gunk mér­leg­re ál­lí­tá­sa, a szem­be­sü­lés gyar­ló­sá­gunk­kal és bű­ne­ink­kel el­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mások gyar­ló­sá­gá­nak és bű­ne­i­nek ügyét lo­bog­tas­suk ma­gunk előtt. El­ve­szi a ked­vün­ket attól, hogy mi akar­junk csal­ha­tat­lan igaz­sá­got szol­gál­tat­ni. Nem je­len­ti ez azt, hogy sze­met kell huny­nunk em­ber­tár­sa­ink el­ve­szett ál­la­po­ta és lelki test­vé­re­ink tör­vény­sze­gé­sei fö­lött.