Mindennapi áhítatok

2018. október 25., csütörtök

Igehely: Hab 3; Kulcsige: Hab 3:18 „De én vigadozni fogok az Úr előtt, víg örömre indít szabadító Istenem.”

A hit által élő igaz embernek is szüksége van arra, hogy meglássa Isten tetteit. Van, amikor ez erős hitbeli látásként jelenik meg, és akkor eltölt bennünket az öröm a Szabadító Istenben. A próféta megkapta jutalmát. Teljes bizonyosságot kapott arról, hogy Isten végül megbünteti a gonoszt.

2018. október 23., kedd

Igehely: Zsolt 66.; Kulcsige: Zsolt 66:12 „Embert ültettél a nyakunkra, hol tűzbe, hol vízbe jutottunk, de kivezettél, és felüdültünk.”

Az ezeréves magyar történelemben kevés volt a békés időszak. Elnyomás és szabadságharc jellemezte az évszázadokat. Újra és újra megnyilvánult ezekben a szabadság iránti vágy és az elnyomással szembeni belső ellenállás.

2018. október 22., hétfő

Igehely: Hab 1:12-2:1; Kulcsige: Hab 1:17 „Hát örökké kivetheti hálóját, és gyilkolhatja a népeket kíméletlenül?!”

Nem mindig értjük Isten munkáját. Sőt, az sem biztos, hogy mindig egyet tudunk érteni a részletekkel. Természetesen, az ilyen gondolatainkat nem engedjük felszínre se jönni… Igazunk van, ha így teszünk Isten gyermekeiként? Nem gondolom. A kisgyermekekre éppen az a jellemző, hogy beszélnek.

2018. október 21., vasárnap

Igehely: Hab 1:1-11; Kulcsige: Hab 1:3 „Miért kell látnom a romlottságot és néznem a nyomorúságot? Erőszak és önkény van szemem előtt. Folyik a per, és viszály támad.”

A Gonosz eredetére Bibliát olvasó emberekként tudjuk a választ: Isten egyik angyala fellázadt, és úgy döntött: „hasonló leszek a Felségeshez!” (Ézs 14:14). Addig ő volt a „fényes hajnalcsillag”, a Vénusz (latinul: Lucifer = fényt hozó), amit a Nap felkeltéig a legfényesebbnek látunk.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 1Krón 15:1–28 Kulcsige: 1Krón 15:13 „Összegyűjtötte azért Dávid Jeruzsálemben egész Izráelt, hogy az Úr ládáját arra a helyre vitesse, amelyet kijelölt számára.”

Dávid ta­nult előb­bi hi­bá­já­ból, és most már nagy tisz­te­le­tet ta­nú­sít Isten je­len­lé­te és szent­sé­ge iránt. Ahogy gon­dos­ko­dott arról, hogy a frigy­lá­dát meg­fe­le­lő­en szál­lít­sák, fi­gyel­ve a leg­ap­róbb rész­le­tek­re is, meg­mu­tat­ta az Úr irán­ti őszin­te tisz­te­le­tét.