Mindennapi áhítatok

2018. szeptember 28., péntek

Igehely: Ef 4:17-24.28; Kulcsige: Ef 4:28 „A tolvaj többé ne lopjon, hanem inkább dolgozzék, és saját keze munkájával szerezze meg a javakat, hogy legyen mit adnia a szűkölködőknek.”

Azzal kezdi Pál ezt a gondolatsort az Ef 4:1-ben, hogy azoknak az élete, akiket az ÚR elhívott, méltó kell legyen, ahhoz az elhíváshoz, melyet az Úrtól kaptak. Majd rámutat arra, hogy ez az életmód nagy részben a gyülekezetben valósul meg, amikor a tagok szeretetet gyakorolnak egymás felé.

2018. szeptember 27., csütörtök

Igehely: Jer 7:8-15; Kulcsige: Jer 7:11 „Hát rablók barlangjának nézitek ezt a házat, amelyet rólam neveztek el? Majd én is annak nézem! – így szól az Úr.”

Isten nem gyönyörködik a meg nem változott ember istentiszteletében, melyet vallásosan végez, hanem az ember megtérésében gyönyörködik. Ezt Jeremiás idején valamiért nem értették. Úgy gondolták, hogy az Isten tisztelete egyenlő a mózesi előírások megcselekvésével.

2018. szeptember 26., szerda

Igehely: Jn 12:1-8; Kulcsige: Jn 12:6 „De nem azért mondta ezt, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem azért, mert tolvaj volt, és a nála levő erszényből elszedegette, amit beletettek.”

És ez a MÁS néha maga az ÚR. Ugyanis ebben az Igében arról van szó, hogy a szegények behozatala a képbe csak ürügy. Az igazi cél itt nem a szegények megsegítése, hanem inkább amiatti felháborodás, hogy az a drága kenet miért volt JÉZUS-ra pazarolva.

2018. szeptember 25., kedd

Igehely: 2Kir 5:19b-27; Kulcsige: 2Kir 5:20b „Az élő Úrra mondom, hogy utánafutok, és szerzek tőle valamit!”

A Naámán történetét megelőző eset kezdőverse a 2Kir 4:38. Ez röviden említést tesz az akkori gazdasági állapotról. Azt olvassuk, hogy: éhínség volt az országban. Ebből kiindulva értjük meg, hogy miért fogalmaz így Elizeus: avagy most van-e a vagyonszerzésnek az ideje?

2018. szeptember 24., hétfő

Igehely: Józs 6:16-7:1.10-15; Kulcsige: Józs 7:11 „Vétkezett Izráel, megszegték szövetségemet, amelyre köteleztem őket, mert elvettek a kiirtásra szánt dolgokból, ellopták, és titokban a holmijuk közé tették.”

Jerikó elfoglalásánál a nép két parancsot kapott:

1. Egy kiirtási parancs, mely a parázna Ráhábon és családján kívül mindenkire és mindenre érvényes volt.

2. És egy megszentelési parancs – minden nemesfém az Úr kincstárába kerüljön.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 5Móz 15:12–18 Kulcsige: 5Móz 15:16 „De ha azt mondja neked: Nem megyek el tőled! – mert megszeretett téged és házad népét, mert jó dolga volt nálad.”

Kü­lön­bö­ző kap­cso­la­tok­ban va­gyunk jelen e vi­lág­ban. Ezek közül em­lí­tek né­há­nyat: társ, szülő, gyer­mek, test­vér vagy szol­ga és úr vi­szo­nyá­ban élünk. A Bib­li­á­nak min­den ka­te­gó­ri­á­ra meg­van a ta­ní­tá­sa, hogy a sze­re­pek ne üt­köz­ze­nek, hanem in­kább har­mo­ni­zál­ja­nak. Mint aho­gyan a te­rem­tett vi­lág­ban is meg­van az össz­hang, úgy az em­be­ri tár­sa­da­lom­ban is meg kell, hogy le­gyen. Az egy­ház­ban, Krisz­tus népe közt is nagy ennek ér­té­ke. Az Ószö­vet­ség, de az Új­szö­vet­ség is ren­del­ke­zik azok­kal a ta­ní­tá­sok­kal, amit be kell tar­ta­ni és kö­vet­ni kell.