Igehely: 1Krón 29:1-20; Kulcsige: 1Krón 29:14 „Mert ki vagyok én, és mi az én népem, honnan volt erőnk ennyit adakozni? Bizony, tőled van mindez, és csak azt adtuk neked, amit a te kezedből kaptunk!”
Engedjük, hogy Isten rendelkezzen a vagyonunkkal! Minden gyülekezeti építkezés vagy más anyagi beruházás előtt ajánlatos áttanulmányozni ezen igerészeket, melyben megfigyelhetünk néhány alapvető adakozási formát.
Igehely: Lk 21:1-4; Kulcsige: Lk 21:3 „És így szólt: Bizony mondom nektek, hogy ez a szegény özvegyasszony mindenkinél többet dobott a perselybe.”
Engedjük, hogy Isten rendelkezzen a mi javainkkal! Ebben a történetben emberi megítélés szerint az özvegyasszony adománya nem nagy anyagi értékkel bírt. De Jézus túllát az emberi megítélésen és az anyagi áldozat lelki értékét nézi, amiben a szív indíttatása a legfontosabb.
Igehely: Mt 6:1-4; Kulcsige: Mt 6:4 „Hogy adakozásod rejtve maradjon; és majd a te Atyád, aki látja a rejtett dolgokat, megjutalmaz téged.”
Az adakozás a kegyesség egyik gyakorlati megnyilvánulása. A kegyes ember Istenét tisztelő, Igéjének engedelmeskedő tanítvány, mint aki tudja, hogy életét az ő mennyei Atyja színe előtt éli és kegyességét embertársaival szemben is figyelemfelkeltés nélkül gyakorolja.
Igehely: Jel 21:6-7; Kulcsige: Jel 21:6 „És ezt mondta nekem: Megtörtént! Én vagyok az Alfa és az Ómega, a kezdet és a vég. Én adok majd a szomjazónak az élet vizének forrásából ingyen.”
A heti elmélkedések fő gondolata az Isten utáni vágyakozás volt. Megírása közben sok drága és értékes gondolatot adott nekem az Úr. A végéhez érve, magamnak is felteszem a kérdést: mi az, ami ennek a gondolatnak a lényege?
Igehely: Jak 4:8-10; Kulcsige: Jak 4:10 „Alázzátok meg magatokat az Úr előtt, és ő felmagasztal titeket.”
A napokban valaki feltett nekem egy kérdést: jöhet-e bárki az Istenhez? A válasz részemről, határozott igen volt. Erre az illető következő kérdése az volt, hogy akkor miért nem fogad el Isten bárkit? Pontosabban, miért nem válaszol egyformán minden ember kérdésére?
Igehely: ApCsel 17:22-34; Kulcsige: ApCsel 17:27 „Hogy keressék az Istent, hátha kitapinthatják és megtalálhatják, hiszen nincs messzire egyikünktől sem.”
Az emberek nagy része látszólag ma is istenfélő, akár Pál idejében az athéniek. A gond csupán az, hogy az általuk elképzelt istent félik, mert az igaz Istent sokan ma sem ismerik. A mi feladatunk, hogy Pálhoz hasonlóan, Őt hirdessük (23).
Igehely: Ézs 35:1–10 Kulcsige: Ézs 35:6 „Akkor majd úgy szökell a sánta, mint a szarvas, és ujjong majd a néma nyelve. Mert víz fakad a pusztában, és a kietlen tájon patakok.”
Isten legegyszerűbb szavában több erő van, mint a világ összes szavában! Ezért élő és ható az Ő beszéde; mindig megelevenít, függetlenül attól, hogy ki milyen reménytelen helyzetben van. Ki gondolta volna, hogy az Ő szavára a fogságban élő nép megszabadul az akkori világ legerősebb birodalmából? Hogy ez a nép közel 2000 km-t fog gyalogolni hazafelé a sivatagon keresztül, és nem fog ott elpusztulni. Sőt képesek lesznek arra, hogy újra felépítsék otthonaikat, és benépesítsék az elpusztult országot. Akik csak hallották ezeket a szavakat, hittel, reménységgel és örömmel teltek be.