Igehely: Gal 3:19-29; Kulcsige: Gal 3:24 „Tehát a törvény nevelőnk volt Krisztusig, hogy hit által igazuljunk meg.”
A tövény rámutat valamire az emberrel kapcsolatosan; mégpedig azt, hogy elbukott, vétkezett és bűnös, folyamatos vétkező. A törvény nem ad életet, hanem arról tesz tanúságot, hogy az életünket elrontottuk.
Igehely: 1Tim 1:3-11; Kulcsige: 1Tim 1:8 „Mi azonban tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki a törvénynek megfelelően él azzal.”
Egy nagyon szép és egyszerű szakasz a törvényről. Pál apostol világosan kifejezi, a lényeg az evangélium, (11) a törvény csak másodlagos (de nem az ellenségünk). Akkoriban a gyülekezetben voltak olyanok, akik a törvényt tanították, nagy odaadással, néha mégis erőtlenül (6-7).
Igehely: ApCsel 21:37-22,22; Kulcsige: ApCsel 22:3 „Én zsidó ember vagyok, a kilikiai Tarzuszban születtem, de ebben a városban növekedtem fel, Gamáliél lábainál kaptam nevelést az ősi törvény szigora szerint, Isten buzgó híve voltam, ahogyan ma ti mindnyájan.”
Pál apostol a damaszkuszi találkozás előtt (is) profi törvényismerő és betöltő volt. Egyszerűen rajongott a törvényért, a betűért, a szabályokért.
Igehely: Mt 5:17-20; Kulcsige: Mt 5:17 „Ne gondoljátok, hogy azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem a törvényt vagy a próféták tanítását. Nem azért jöttem, hogy érvénytelenné tegyem, hanem hogy betöltsem azokat.”
Krisztus szabaddá tett bennünket, szabaddá tett a törvény leterhelő és megkötöző erejétől, mert áldozata által megmentett. Mindez azonban nem jelentheti számunkra, hogy a törvényt megvetjük és törvénytelenül élünk. A 112.
Igehely: Róm 2:11-29; Kulcsige: Róm 2:14 „Mert amikor a törvényt nem ismerő népek természetükből fakadóan cselekszik azt, amit a törvény követel, akkor ezek a törvény nélküliek önmagukban hordozzák a törvényt.”
Az ismeret felelősséggel jár, a tudatlanság még nem tesz makulátlanná. Isten mindenkit meg fog ítélni, teljesen jogosan.
Igehely: Róm 7:7-14; Kulcsige: Róm 7:12 „A törvény tehát szent, a parancsolat is szent, igaz és jó.”
A törvény nem az ellenségünk, de nem is belépő jegyünk a mennyországba! A törvényt arra akarja Isten felhasználni, hogy rávilágítson az ember bűnére. Lehetetlen irgalomra vágyni, ha előtte nincs őszinte bűnismeret, és őszinte bűnbánat.
Igehely: Zsolt 40:1-6 Kulcsige: Zsolt 40:5 „Boldog ember az, aki az Úrba veti bizodalmát, nem igazodik a kevélyekhez és az elvetemült hazugokhoz.”
Megragadóan, sok költői kifejezéssel írja le Dávid egyik felejthetetlen, de kemény élményét. Hogy mi lehetett a pusztulás gödre és a sáros fertő, nem tudjuk. Talán betegség vagy kilátástalan harci körülmény, netalán egy újabb családi perpatvar? Viszont figyelemre méltó ebben a helyzetben Dávid magatartása. Jogosan állíthatjuk, hogy az egész folyamat alapja az őszinte baráti bizalom Isten személyében. Dávidnak zsenge korától kezdve az Úr volt a bizodalma, ezért fordul most is hozzá, és nem a kevélyekhez, akikben már csalódott (5.v.).