Mindennapi áhítatok

2018. szeptember 8., szombat

Igehely: Lk 22:41-46; Kulcsige: Lk 22:42 „Atyám, ha akarod, vedd el tőlem ezt a poharat; mindazáltal ne az én akaratom legyen meg, hanem a tied.”

A szenvedéstörténet mélységeibe avat be minket Lukács evangélista, amikor a Jézus Krisztus haláltusáját tárja elénk. Ezt a történetet nem lehet akárhogyan olvasni! Annyira drámai és annyira megható, hogy szabad folyást engedhetünk könnyeinknek, hiszen értük vállalta a Megváltó a gyötrelmeket.

2018. szeptember 7., péntek

Igehely: 1Tim 5:1-3; Kulcsige: 1Tim 5:1 „Idősebb férfit ne dorgálj meg, hanem intsd mint apádat, a fiatalabbat pedig mint öcsédet.”

A gyülekezetben az intést krisztusi indulattal kell végezni. Közösségeinkben vannak nálunk idősebbek és vannak fiatalabbak is. Úgy tűnik, a fiatalabbakat gyakrabban kell inteni és bátorítani. Néha azt látjuk, hogy az idősebb testvérek is kiigazításra szorulnak.

2018. szeptember 6., csütörtök

Igehely: Ef 6:1-4; Kulcsige: Ef 6:1 „Gyermekek! Engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert ez a helyes.”

A család a társadalom alapegysége, ahol közösség, szeretet és egység köti össze a családtagokat. Azt is szoktuk mondani, hogy a család egy férfi és egy nő életközösségéből, valamint az Istentől kapott gyermekekből áll. A családnak tehát több tagja van. De mi köti össze őket?

2018. szeptember 5., szerda

Igehely: Lk 2:41-52; Kulcsige: Lk 2:48 „Amikor szülei meglátták, megdöbbentek, anyja pedig így szólt hozzá: Gyermekem, miért tetted ezt velünk? Íme, apád és én kétségbeesetten kerestünk téged.”

Az Úr Jézus engedelmessége vertikális és horizontális vonatkozásban is megfigyelhető. Az Atyának mindig és mindenben engedelmeskedett, de nem úgy az embereknek! A Krisztus-himnuszban ezt olvassuk: „engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Fil 2:8).

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Péld 2:1–15 Kulcsige: Péld 2:6 „Csak az Úr ad bölcsességet, szájából ismeret és értelem származik.”

Salamon figyelmeztet, hogy keressük és kutassuk az igazi bölcsességet. Ez Isten igéjében található. Az embernek nyitottnak kell lennie, hogy meghallja, befogadja, szívébe zárja és engedjen neki. Születésünktől fogva nem rendelkezünk ezzel az érzékenységgel, gyakran a környezetünk sem erre tanít bennünket. Ezért imában kérni kell és szorgalmasan kutatni, mint a legnagyobb értéket. Ha ezek a feltételek teljesülnek, akkor az ember eljut a bölcsességre, vagyis az Isten félelmére és ismeretére (1–5. v.). Isten kész ezt a bölcsességet megadni.