Mindennapi áhítatok

2018. május 3., csütörtök

Igehely: 1Kor 15:55-58; Kulcsige: 1Kor 15:58 „Ezért, szeretett testvéreim, legyetek szilárdak, rendíthetetlenek, buzgólkodjatok mindenkor az Úr munkájában, hiszen tudjátok, hogy fáradozásotok nem hiábavaló az Úrban.”

A bűn és a halál olyan ellenségeink, amit saját erőnk által nem győzhetünk le. A bűn ellen azonban folyamatosan harcolnunk kell, és csak Krisztussal győzhetünk felette. A halál pedig, mint utolsó ellenség töröltetik majd el.

2018. május 2., szerda

Igehely: Mk 13:33-37; Kulcsige: Mk 13:34 „Mindezt példázatokban mondta el Jézus a sokaságnak, és példázat nélkül semmit nem mondott nekik.”

„Az idegenbe készülő ember... kiadta mindenkinek a munkáját” (34 v). Valóban a gazdaság működőképességét biztosította azzal, hogy a sokféle munkát több emberre bízta, akik különböző tehetséggel voltak megáldva. A mi Urunk is munkát bízott ránk.

2018. május 1., kedd

Igehely: Hagg 2:1-9; Kulcsige: Hagg 2:4 „Azért most légy bátor, Zerubbábel! – így szól az Úr. Légy bátor te is, Jósua főpap, Jócádák fia, és legyen bátor az ország egész népe – így szól az Úr –, és dolgozzatok, mert én veletek vagyok! – így szól a Seregek Ura.”

Akik látták a régi templomot, össze tudták hasonlítani annak dicsőségét és a jelenlegi helyzetet. Ha az ember meghalad egy bizonyos életkort, hajlamossá válik a múlt és a jelen összehasonlítására. A visszaemlékezés és az összehasonlítás magába véve nem rossz dolog.

2018. április 30., hétfő

Igehely: Jn 5:1-17; Kulcsige: Jn 5:17 „Jézus így szólt hozzájuk: Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.”

Jézus így szólt hozzájuk: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” A harmincnyolc éve beteg embernek nagy szüksége volt a segítségre. Jézus meglátta a szükségben levőt és cselekedett. Sok évvel ezelőtt egy hideg őszi estén siettem a gyülekezetbe.

2018. április 29., vasárnap

Igehely: Mt 25:14-30; Kulcsige: Mt 25:21 „Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, jöjj, és osztozz urad örömében!”

A példázatban az ember szétosztja vagyonát, a Lélek pedig a kegyelmi ajándékokat osztogatja (1Kor 12:7-11). A tálentumokat nem egyenlő mértékben kapták a szolgák, hanem képesség szerint, a tulajdonos döntése alapján. A Lélek pedig „úgy osztja szét kinek-kinek ajándékát, amint akarja”.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: 5Móz 1:29–38 Kulcsige: 5Móz 1:36 „Csak Káléb, Jefunne fia fogja meglátni azt, neki és fiainak adom azt a földet, amelyet bejárt, mert ő hűségesen követte az Urat.”

Jó­zsué és Káléb a hit em­be­rei vol­tak. A pró­bák­ban meg­erő­sö­dött a hitük, mert bíz­tak Isten ígé­re­té­ben. A nép miért hát­rált meg? Va­ló­szí­nű­leg azért, mert a lát­ha­tók­ra néz­tek és meg­ijed­tek. Mó­zes­ről azon­ban azt ol­vas­suk: „Hit által hagy­ta el Egyip­to­mot, nem félt a ki­rály ha­rag­já­tól, hanem ki­tar­tott, mint aki látja a lát­ha­tat­lant” (Zsid 11:27). Az, hogy ő nem ment be a földi Ká­na­án­ba, rész­ben a nép szám­lá­já­ra ír­ha­tó: „Rám is meg­ha­ra­gu­dott az Úr mi­at­ta­tok, és azt mond­ta: Te sem mégy be oda” (5Móz 1:37). Lát­hat­juk, hogy a hit, a bi­za­lom és a hűség mel­lett fon­tos az en­ge­del­mes­ség is.