Mindennapi áhítatok

2018. március 24., szombat

Igehely: Lk 14:1-6; Kulcsige: Lk 14:1 „Amikor egyszer szombaton bement Jézus a farizeusok egyik vezetőjének a házába ebédelni, azok figyelték őt.”

A szombatnapi vendégeskedés elég gyakori volt a zsidóknál. Így kerülhetett sor arra is, hogy a farizeusok egyik vezetője meghívja házába ebédre a názáreti Rabbit. Ilyenkor hívatlanok is érkezhettek. Így lehetett jelen egy vízkóros beteg ember is – amely történetet csak Lukács említ.

2018. március 23., péntek

Igehely: Lk 13:31-35; Kulcsige: Lk 13:32 „Ő ezt mondta nekik: Menjetek, mondjátok meg annak a rókának: Íme, ma és holnap ördögöket űzök ki, és gyógyítok, de harmadnap bevégzem küldetésemet.”

Azért, hogy hallgatói jobban megértsék, amit mondani akar nekik, Jézus többször is használt a természetből vagy állatvilágból vett képeket. Láttuk a héten a terméketlen fügefa példázatát, vagy a mai igénkben a róka kifejezést.

2018. március 21., szerda

Igehely: Lk 13:18-21; Kulcsige: Lk 13:19 „Hasonló a mustármaghoz, amelyet fogott egy ember, és elvetett a kertjében, az pedig felnövekedett, és fává lett, úgyhogy az égi madarak fészket raktak ágai között.”

Sokszor témánk a választás. A kérdés az, tudunk-e jól választani? A kis óvodás még nem tudja melyik a jobb és bal lába, ezért fordítva húzhatja fel a cipőjét. Ebből az tűnik ki, hogy még nem tud jól választani.

2018. március 20., kedd

Igehely: Lk 13:10-17; Kulcsige: Lk 13:13 „És rátette a kezét, mire ő nyomban felegyenesedett, és dicsőítette az Istent.”

Ezt az asszonyt 18 éve tartó fájdalmas görnyedtsége nem gátolta abban, hogy részt vegyen a zsinagógai tanításon. Az Úr meglátta őt és előszólította, mert együtt érzett vele. Biztatóan szólt hozzá, gyógyító kezeit rátette, és azonnal feloldozta őt kínzó megkötözöttségéből.

Keresés az elmélkedések közt

Igehely: Tit 3:1–2 „Emlékeztesd őket arra, hogy rendeljék alá magukat az uralkodóknak és a felsőbbségnek: engedelmeskedjenek, és legyenek készek minden jó cselekedetre. Senkit se szóljanak meg, kerüljék a viszálykodást, legyenek megértők, teljes szelídséget tanúsítva minden ember iránt.”

Az, aho­gyan töb­bek kö­zött a ha­tó­sá­gok­hoz és a fel­sőbb­sé­gek­hez vi­szo­nyu­lunk, vi­lá­go­san meg­mu­tat­ja, mennyi­re vesszük ko­mo­lyan az Úr Jézus sze­líd­lel­kű­ség­ben való nö­ve­ke­dés­re fel­szó­lí­tó pa­ran­csát. Mai igénk tel­jes sze­líd­sé­get kér tő­lünk, ki­vé­tel nél­kül min­den ember iránt. Sze­re­tő csa­lád­tag­ja­ink­hoz, jó­ba­rá­ta­ink­hoz még ké­pe­sek va­gyunk úgy-ahogy sze­líd­ség­gel vi­szo­nyul­ni, de mi­lyen ma­ga­tar­tást ta­nú­sí­tunk a nehéz ter­mé­sze­tű, erő­sza­kos, min­ket ki­hasz­ná­ló vagy el­nyo­mó em­be­rek­kel szem­ben?